Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Pusztainé Madar Ilona: Nemesládony és Tompaládony lakóinak állattartása

Az alábbi táblázatból képet kapunk a ládonyiak 80 éven belüli állattartásának mértékéről:

4 ч Nemesládony szarvasmarha ló sertés Év borjú növen- üsző tehén bika ökör ösz- kanca herélt koca kan összedék szes sen 1828

5 2 18 11 213 1895

5 84 118 120 — 50 372 11 12 60 2 359 1914

5 24 167 188 56 435 6 1 90 2 438 1935

5 19 173 161 2 22 380 19 8 31 1 376 1942

5 25 48 113 1 — 187 1 2 60 2 520 1962

5 34 214 134 — 2 384 1 1 6 28 1966

5 — 9 13 22 24 284 1972

6 12 20 25 57 16 130 Tompaládony 1828

4 — 40 6 41 44 479 1895

5 109 132 225 3 47 516 1911

5 8 131 258 3 71 478 50 29 136 5 834 1935

5 26 229 289 7 10 563 49 30 120 4 1155 1942

5 87 272 256 3 18 618 33 34 105 5 989 1962

5 36 308 217 — 2 602 31 13 24 3 615 1966

5 47 70 158 — — 316 5 58 424 1972

6 31 70 130 25 19 291 Egy fejőstehén 30—35 ezer forintnyi bruttó jövedelmet jelent évente. Egy jó tehén után havonta 3—4 ezer forint körül van a tejhaszon, ehhez jön még az évenkénti borjú után járó jövedelem. A hatvanas évek végén a termelőszövetkezetben 1000 Ft. körül volt a bevétel, a háztájiból pedig megközelítően 3000 Ft. körül. Tompaládony urbáriuma szerint „Szt. György napkor idegen, bérelt legelőre küldték állataikat." tehát a helybeli legelő már akkor kevésnek bizonyult.

7 A szarvasmarha-állományban a — helységek földrajzi elhelyezkedésének megfelelően — korán megkezdődött a fajtaváltás, a századfordulóra be is fejeződött. Erre az időre a Dunántúlszerte elterjedt pirostarka gyakorlatilag teljesen kiszorította a „magyar" fajtát.

8 A lóállományban a nyugati hidegvérű fajta a múlt század végén elszaporodott, s háttérbe szorította a „magyar"-nak nevezett nóniust, angol félvért, s a többi melegvérű fajták tartását. Tenyésztéséről kevés szó esik itt, nem volt nagyjelentőségű. Ez azonban nem kizárólagos helyzet. Az 1896-ban rendezett ezredévi emlékkiállításon a nemesládonyi Kiss Sámuel a II. országos díjat — és 50 koronát kapott angol félvér fajtájú, Kansis nevű pejkancájáért. Figyelemreméltó jelenség, hogy noha alig tartottak „magyar"-nak nevezett melegvérű lovat, mégis jól emlékeznek ennek betanítására, terhelési szabályára, tartási rendjére. A legeltetés formája alapvető különbséggel történt a két községben. Az egyéni legeltetés mind a két helyen gyakorolt volt, de Tompaládonyban, ahol a jobbágyi telek tartozékaként viszonylag nagykiterjedésű legelőterület állt rendelkezésre, már kétszáz évvel ezelőtt is a csoportos legeltetésen volt a hangsúly. Itt a legeltetés megszervezése csakúgy, mint a legelő elosztása és rendbentartása közösségi irányítás alá eső feladat volt. A múlt században elterjedt takarmánynövény termesztéssel az állattartás belterjessé válása egyre inkább megvalósult, noha még napjainkban is terem réti szénát a ládonyi határ. Az első világháború utáni időben a cukorrépa termesztéssel újfajta takarmányféleségként jelent meg a melasz és a szelet. A régen termelt takarmányrépához hasonlóan használják fel. Ezeken kívül számottevő mennyiségű szemesgabonát kapott itt a jószág hintelek gyanánt. A takarmányt mindig úgy adagolták, ahogy célszerű volt. A tavaszi zöld mellé — amit fony182