Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Pusztainé Madar Ilona: Nemesládony és Tompaládony lakóinak állattartása

SAVARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 NEMESLÁDONY ÉS TOMPALÁDONY LAKÓINAK ÁLLATTARTÁSA PUSZTAINÉ MADÁR ILONA Két község állattartásáról szól ez a dolgozat. Napjainkban Vas megye Szombathelyi járásának északi szélén találhatók falvaink, a jelen század közepéig Sopron megye Csepregi járásában tartották őket számon. Nemesládony határának területe : lakóinak száma : ' 884 kh. 319 Tompaládony 1529 kh. 365 A Tompaladonyhoz tartozó Berektompaháza 347 kh. 220

2 Nemesládony a török hódoltság óta ezzel a névvel szerepel feljegyzéseinkben, Tompaházát Berekaljával és Pórládonnyal több alkalommal és különféle változatban vonták össze. Először Berekalja Tompaházával Beregtompaháza, utána Pórládony Tompaházával Tompaládony nevet kapott. Berekalja ma különálló helységként van feljegyezve összeírásainkban, csak közgazdaságilag tartozik Tompaladonyhoz. A valóságban azonban mindössze két hazhelynyi közöttük a lakatlan terület. Berekalja és Nemesládony — amit az utóbbi neve is mutat — nemesi települések, Tompaháza és Pórládony pedig jobbágyfalvak voltak. A nemesi községek kialakulásához kicsiny faluhatár kellett.

3 Ezen a vidéken a jobbágyfalvak sem nevezhetők nagy terjedelműé knek. A szűk határon pedig jól meg kellett gondolni a gazdálkodás formáit, hogy a földműves családjának megélhetést nyújthasson. A következőkben Ládony néven kerülnek szóba a falunevek. Ládonyban az állattartás a megélhetés fő forrása volt. Kishatárú, gyenge földjükön nehezen termett meg a gabona. A Repce gyakran kiöntött, így a vetésből sovány aratás lett. Az állatállomány nagysága természetesen a birtokolt földterület függvénye volt. Általában két holdnyi területre esik egy számos jószág századunkban, különösen a 10—15 holdasokra érvényes ez az arány. Némelyek 15 hold felett lovat is igáztak, ökröt is, másoknak két pár ökrük volt. Az ilyen házaknál két tehenet is betanítottak, és ha szükség volt rá befogták. 10 hold körül négy lovas, négy ökrös igát tartottak, akinek ennél kevesebb földje volt, vagy bérletesen pótolta, vagy tehénen járt. „Hejsz is meg fejsz is" — szól a ládonyi mondás, ezenkívül kevesebb takarmánnyal megél a tehén mint a ló, vagy az ökör és a család táplálékának fontos alapja a tej. A három-négy holdnyi földdel rendelkezők közül sokan jártak egy-egy lóval, a nehéz munkára összefogtak egy hasonló-sorsúval. Az első világháború után a földhöz jutottak közül sokan éltek így, s a második világháború utáni földosztás nyomán újabb csoport alakult azokból, akik ilyen módon gazdálkodtak. Napjainkban is fő jövedelmi forrás az állat-, különösképpen a szarvasmarha-tartás. „Ha ez nem lenne, el kellenénk menni a faluból" — mondják. 181