Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Pálóczi–Horváth András: A magyarszecsődi román kori templom régészeti kutatása

natkozó követelésüket a szecsődiek 1283-ban 10 M-val elégítették ki.

19 Kajdon a Szecsődi és a Hermantilaji család közös birtoklása megmaradt.

20 A birtoktörténeti adatokból a tilaji és a szecsődi nemesek rokonságára következtethetünk, a kapcsolatok többféle módon is elképzelhetők. Annyi bizonyos, hogy a tilajiaknak nem volt részük Chernuke birtokon, a szecsődieknek pedig Tilajon. A közös birtokok szétszórtsága arra utal, hogy nem ősi nemzetségi tulajdonról van szó, hanem egy XII. század végén—

XIII. század elején felemelkedő család szerzeményeiről. A XIV. századtól egyre szaporodó oklevelek közül jelentőségében messze kiemelkedik a Szecsődi család címeres levele. 1418-ban Demeter literátus hű szolgálataiért armalist kapott Zsigmond királytól. A címer leírása: ormóval balharántosztott pajzs, a felső ezüst mezőben vörös rózsa, a bal oldali (alsó) vörös mezőben ezüst rózsa ; a rózsák közepe arany. A címer adományozás tükrözi a család megszilárdult középnemesi helyzetét.

21 A templom felépülésének éveként a Schematismusok leggyakrabban 1234-et jelölik meg, nyilván a Szecsődy-család hagyománya alapján.

22 A későbbiekben látni fogjuk, hogy a művészettörténeti és régészeti elemzés megközelítőleg elfogadhatóvá teszi ezt az évszámot. A több falura kiterjedő birtoklás, tehát a viszonylag jelentős gazdasági erő lehet a magyarázat arra, hogy nem sokkal Szecsőd megszerzése után felépült a templom, amint először egy 1342-i oklevél közli : Mindenszentek tiszteletére.

23 1356-ban László fiai István, Miklós és Pál (a 4. nemzedék tagjai) három sessiora osztották fel Egyházasszecsődöt (Eghazas zecheud), de a templom kegyurasága közös maradt.

24 Egészen 1893-ig a Szecsődy család maradt a templom kegyura, akkor dr. Szakács Manó, 1905-ben a Batthyány család vásárolta meg a birtokot és örökölte a kegyúri jogot.

25 Mivel a templom történetére vonatkozó adatokat Bárány László, s az ő kutatásai nyomán C. Harrach Erzsébet részletesen ismertette,

26 a továbbiakra vonatkozólag elegendőnek tartunk egy rövid összefoglalást. 1379-ben Szecsődi Mihály volt a plébános.

27 A XV—

XVI. századból nem maradtak fenn adatok az épületre. A XVII. században a reformátusoké lett a templom, valószínűleg a Szecsődyek áttérésével kapcsolatban. Az épület első leírása az 1698-i Kazó-féle Visitatio Canonicában olvasható. Eléggé elavult állapotot ír le. Zsindellyel fedett a templom, de a szentély fölött rongált. Deszkamennyezete van, fa kórus és kő szószék található benne, az ülőpadok rendezetlenek. A templom körüli temető „részben árokkal, részben hasított deszkával" kerített. Torony nincs, fa harangláb áll a templom mellett.

28 1720-ban visszaszerezte a katolikus egyház. Az 1756-i vizitációból tudjuk, hogy Kisboldogasszony a templom új titulusa. A leírás szerint Szecsődy Imre, Ádám és István komoly tatarozást végeztetett. A nyugati oldalon nyílik az egyetlen bejárat a táblamennyezetes templomba; a szentély boltozott. Fa torony, szószék és kórus. Három oltár. A szentély alatt kripta épült. Keresztelő kút nincs. Az 1780-i egyházlátogatás jó állapotban találja a templomot. A temető már megszűnt mellette. 1815-ben ismét renoválásra szorul az épület. 1873-ban tégla karzatot építettek, aszfalt padozatot készítettek, a tornyot is ekkor emelhették. A cseréppel fedett, gúla alakú sisak helyébe 1905-ben villámcsapás után került a mai, hagyma alakú bádogsisak.

29 IL A TEMPLOM RÉGÉSZETI KUTATÁSA Hazai műemléki kutatásunk hosszú időn keresztül méltánytalanul elhanyagolta a középkori állapotát oly nagymértékben megőrző magyarszecsődi templomot. Először Nagy Imre hívta fel rá a figyelmet : „. :. Körmend mellett van eddigelé szerény ismeretlenségben az egyházas-szecsődi kisded román templom."

30 Rómer jegyzőkönyveinek kiadott szemelvényeiben a következőket 136