Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Bándi Gábor–Fekete Mária: A Velem-szentvidi település késő bronzkori periódusai

mögen leletanyagú hallstattkori gödör szintje következett. A későbronzkort a szürke, köves altalajra döngölt bázison, a 6/a—e házakhoz hasonló kivitelű és tájolású 9. ház képviselte. A

II. ásatási terület feltárása ugyancsak olyan rétegtani megfigyeléseket eredményezett, ahol módunk van a teraszos települési felszín legkorábbi későbronzkori állapotát, és az azt követő változásokat bizonyítani. Itt említjük meg, hogy az óriási területen fekvő település belső időrendjére, az egymást követő azonos, vagy eltérő korszakok települési képére, természetesen nem adhatnak kielégítő, általánosítható választ részeredményeink. Támpontot jelent az I—

II. ásatási terület összehasonlításában a már említett út itt is feltárt szakasza, amihez ez esetben alacsonyabban fekvő teraszon DK-felé csatlakoznak több periódust képviselő jelenségeink. Talán egy periódust képviselt a sövényfallal védett út és a hozzá DK-re csatlakozó 12. ház. Kétséget kizáróan bizonyítható azonban az is, hogy az út felületét egy, a 12. ház padlójára agyagalapozással rakott kőfallal megerősítve fiatalabb épület padlójaként használták. Egy későbronzkori edény összetartozó töredékei kerültek elő a támfal alapozásából és az út felületén emelt épület egyik cölöplyukából. Ezen a területen tehát a humusz alatti feltöltést követően legalább két későbronzkori periódus fogható meg. Az 1976-os ásatási idényünkben tovább folytattuk az út és az út alatti épületek várható csoportját fedő szelvények bontását. A 18. ház padlószintje részben az út nyomvonala alá esett. Az épület egy hosszanti előtérrel rendelkezik, keleti sarkában félköríves tűzhellyel. A döngölt padlóba a későbbi szintet képviselő út cölöplyukai mélyednek. Az útfelszín elbontása után vékony törmelékréteg alatt folytatódott a házpadló. így sorrendben a harmadik, időrendben az első építési periódushoz érkeztünk. A leírt jelenségek relatív kronológiája tehát kétféleképpen alakulhat : 1. 1. 18. ház 2. út és 12. ház 3. út feletti épületek és az úthoz igazodó támfal, 2. 1. 18. és 12. ház 2. út 3. út feletti épületek és támfal. Az eddig ismertetett vastag, döngölt agyagpadlójú cölöpszerkezetes (6/a—e, 9.) ill. cölöpös és rakott kőfalú (8. ház) épületeken kívül más későbronzkori háztípussal is megismerkedtünk. Közvetlenül a teraszélbe néhol vájt, néhol csak a meglévő teraszlépcsőhöz igazodó, azt bizonyos magasságig falként használó házakat is kibontottunk. A II. ásatási területen lefelé haladva, a település két alsó teraszán, eddig öt ilyen módon épített házat találtunk. Az altalajba vágott épületek padozatát is agyaggal tapasztották. A 11. és 14. — kisebb méretű — házak fala cölöpszerkezetű volt. A 13. ház bevájt része peremesen megtörik, falzoknis. A két DNY—ÉK irányú felmenő fal szárazon, vagy földdel rakott kövekből épült. Vastag, döngölt agyagpadlójú — a kelta- és Árpád-korban megbolygatott — 21. ház csak foltjaiban maradt meg az altalajba bevágott 19. ház felett. E területen tehát a legrégibb későbronzkori nívót a közvetlenül altalajba vágott 11., 13., 14., 19. ház két sorba rendezett, egyidőben használt csoportja képviseli. Valószínűleg e házcsoport használatát követően, a második szintet a 21. ház jelentette még, e történeti perióduson belül. Teraszba vájt házakat bontottunk ki az I. ásatási területen is (2. és 5. házak), melyek feltehetően csak gazdasági célokat szolgáltak. Két falával támaszkodott a sziklára a 4. ház, másik két 116