Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Természettudomány - Erdődy Ferenc: Adalékok a vépi kastély és park történetéhez
liák mészre érzékenyek, a vépi víz pedig elég kemény, a ház teteje csatornák segítségével a esővizet tartályba gyűjtötte, amit aztán öntözésre használtak fel: mórföldet pedig úgy kellett hozatni. A Kaméliák szépek voltak piros, rózsaszín és fehér virágaikkal, de miután az első világháborúban elmaradt a mórföld, a Kaméliák tartása is megszűnt, helyettük aztán a virágkereskedelemben is inkább hasznosítható áruk nyomultak előtérbe: Cyklamenek, Primulák, Chrisanthemumok, Begóniák, Hortensiák, Amaryllis, stib. A kertészet és a kastély közvetlen környéke el volt látva egy külön vízvezetékkel is, amely öntözési célokat szolgált, ebbe volt bekapcsolva a szökőkút is. A szükséges vizet két vízkos szolgáltatta a patakból. Az üvegházi növények jegyzékét Kalach Ferenc főkertész feljegyzései alapján külön közlöm. Mielőtt pontot tennénk a Vépi Park múltjára vonatkozó feljegyzések végére, szeretnék megemlékezni a kertészetet vezető és ott munkálkodó személyekről, először is a főkertészekről, akik ennek élén állottak. Az első, akire a vépiek emlékeznek egy Baumann nevezetű volt. Valószínűleg úgy 1850 körül jöhetett ide és 1874-ig élt. Utána Schütz következett, aki 5 évi szolgálat után, visszament Ausztriába, Margareten am Moosba. 1879-ben lépett szolgálatba Moser János Grafeneggből, aki 19134>an vonult nyugalomba. Sorban a következő Kalach Ferenc volt, aki Ikervárról jött át ide és 1945-ig működött. A főkertész mellett mindig szokott lenni egy, vagy két kertészsegéd, kertészbojtárok, állandó munkások, időszakiak, stb., de azt hiszem túl messze Vezetne neveik felsorolása. Hála és köszönet mindazoknak, lett és legyen az a legegyszerűbb napszámos is, akik munkájukkal, képességeikkel és tudásukkal 'közreműködtek ezen kert, a Vépi Park jobbá, érdekesebbé és szebbé tételén. Befejezem a múltra vonatkozó visszaemlékezéseim felsorolását, azt hiszem, mindent elmondtam amiről gondoltam, hogy bárkit is érdekelhetne valamikor. Az 1945-ös esztendő alapvető változásokat hozott a kert életébsn. A történelem egy régi fejezete záirul le, az új pedig csak successive fejlődött ki. Mint mindig ilyen változások alkalmával sok volt a romlás és a pusztulás és ebben a Vépi Park sem volt kivétel. Míg a többi kastélyok és házak, országos viszonylatban is, rövid néhány éven belül, egy-egy állami szervet, vagy intézményt kaptak új házigazda gyanánt, kik azután gondját viselték, úgy itt Vépen sajnos túl hosszú ideig tartott a gazdátlan állapot. Mindjárt kezdetben egy beadvánnyal fordultam az illetékes szervekhez, melyhez egy alapos kertleírást, növénykatasztert is mellékeltem és kértem a Vépi Park természetvédelem alá való helyezését. Támogatták ezt a kerttel közelebbről is ismerős szakembereink. így különösen a Kámoni Arborétum újjáélesztője Bánó István, majd Papp József kertészeti főiskolai tanár, kik élőszóval, beadványokkal és cikkel 14 hívták fel a közfigyelmet a pusztuló kultúrértékre. Habár sok jóindulat volt tapasztalható, a gyakorlat sajnos még nem volt kielégítő : a kerítés, kapu és őrizet nélkül álló kert, mint senki szigete, csak a pusztulás képét mutatta. Közben területe is jelentősen lecsökkent, ugyanis az Alsó- és Felső-kerTtek kiosztásra kerültek, míg a „Halastó-i" részt a községi tanács sportpálya céljaira vette igénybe. 1960. dec. 12-én egy kedvező fordulat állott be, midőn az Országos Természetvédelmi Tanács 1223/1960. sz. határozatával védett területté nyilvánította a park megmaradt részét 15,51 hektár terjedelemben. Az Állami Gazdáéi 7
