Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Horváth Ernő: Adatok Nyugat-Magyarország pliocén flórájának ismeretéhez

Táblázatunk áttekintést nyújt a tárgyalt lelőhelyekről, azok koráról, továbbá az egyes lelőhelyekről megismert növények faji hovatartozásáról. A flórákat alkotó fajok alapján lelőhelyeinket időrendi egymásutánba tudtuk rendezni. A legidősebb közülük a répcevisi anyag, melyet a Quercus pontica-miocenica KUBÁT alapján még az alsó-panonba kell helyeznünk. Ide tartozására utalnak a soproni Balfi úti téglagyár feltárásaival fennálló rétegtani és kőzettani analógiái is. Mindezek alapján a répcevisi leletek az alsópannon felső szintjét képviselik. Időben a teskándi lelőhely következik, mely csekély számban előkerült,, illetve begyűjtött növényanyagában is több olyan flóraelemet tartalmaz, melyek a korábbi flóráknak (szarmata, alsó-pannon) is jellemző tagjai voltak. Ezek elsősorban a Juglans acuminata AL. BR., a Betula prisca ETT., továbbá a Liquidam.bar europaeum AL. BR., a Platanus platanifolia (ETT.) KNOBL. és az Acer tricuspidatum (AL. BR.) KVACEK., melyek még jelentős távolkeleti és távolnyugati (Észak-Amerika) rokonságra utalnak. Hogy leleteinket mégis már a felső-pannon alsó szintjébe soroljuk, azt főleg rétegtani megfontolásból tesszük. Lehetséges azonban, hogy újabb leletek segítségével esetleg mégis idősebbnek kell tekinteni. A tárgyalt lelőhelyek közül fajokban a leggazdagabb a Sé Il.-ből napvilágot látott flóra. Fajainak rokonsági köre alapján ez is határozott pannon vonásokat mutat. A beágyazó homok rétegek a felső-pannon végi szárazföldi, illetve folyami fácieshez tartoznak (keresztrétegzett folyami homok, felső szintjében néhány cm vastag agyagos, homokköves, pangóvizre utaló csíkokkal, benne a növények levéllenyomatával). E rétegeket egyes szerzők már a íelső-pliocénbe helyezik, azzal az indoklással, hogy a felső-pannonban nem lehetnek folyóvízi üledékek, csak kizárólag beltaviak. Ez egy erősen egyoldalú és téves felfogás, mellyel a valós képet sohasem lehet megrajzolni. Való igaz,, hogy a pannon emeletben, mint időben volt a beltó, de térben nem csak beltó volt, hanem annak volt partja, parti (litoralis) övezete, voltak szigetei, félszigetei, lagunái, belé ömlöttek állandó és időszakos vízfolyások, vizében és környezetében különféle ökológiai és cönológiai viszonyok között élőlények éltek és fejlődtek és mindezek mellett az élettelen környezet is állandó változásban volt. Mindebből következik, hogy a felső-pannon sem jelent egyértelműen beltavi képződményeket. Azok a felső-pannonnak csupán egyik fáciesét képviselik. Mellettük egyes területeken, szárazföldi viszonyok között is keletkeztek — főleg folyami üledékek. De a beltónak volt maturus stádiuma is (Bartha F. féle oszcillációs szakasz), amikor a hajdan egységes vízfelület elsekélyedett, mind kisebb és kisebb résztavakra szakadozott, majd folyóvizek által mindinkább feltöltődött. Bulla Béla ezt nevezte fluviólakusztrikus vízrendszernek, melynek szerintem is jelentős szerepe volt a keresztrétegzett [felső-pannon végi folyami homokréteg kialakulásában, Amint a séi domb aljában előkerült növénymaradványok is bizonyítják, ez a folyamat is szerves tartozéka a pannon eseményciklusnak. Növényi maradványaink a felső-pannonnak abból a felső szintjéből származnak, amikor egy erőteljesebb felmelegedés, s vele összefüggésben egy fokozódó szárazság kezd tájunkon uralkodóvá válni, mely végül is a felső-pannont a felső-pliocéntől elválasztó „meddő" homokréteg produkciójában kulminál. (Rónai, A. 1972.). Nagyjából ebbe a szintbe helyezhető a szombathelyi homokbányából előkerült Magnolia lelet is. 72