Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Horváth Ernő: Adatok Nyugat-Magyarország pliocén flórájának ismeretéhez

A felső-pliocén „meddő" homokrétegek után az úgynevezett „tarkaagyagok" komplexuma következik. Ezek a rétegek a száraz, meleg klíma alatt keletkezett „meddő" folyami homokkal ellentétben már hűvös és csapadékos éghajlati viszonyokat jeleznek. Üledékei homokos, agyagos, iszapos, helyenként lignites, tőzegsávos képződmények, melyek rendszerint kevertek és néha talaj csíkokat is megőriztek. Levélmaradványainkat elsősoriban az agyagos üledékeknek köszönhetjük, melyek rendszerint felhagyott folyómedrekben, morotvákban ülepedtek. A „tarkaagyagok" a pliocén záró rétegsorát alkotják, melynek fedőjében mindenütt már pleisztocén üledékek (térségünkben elsősorban kavicsok) települnek. A tárgyalt felső-pliocén lelőhelyeink közül a legidősebbnek a tömördi látszik, mely még tömegesen tartalmaz Glyptostrobus europaeus (BRONGN.) UNG. leveles ágtöredékeket. A többi felsorolt lelőhelyünkön már nem találkozunk maradványaival. Területünkön a felső-pannon alsó szintjében, a beltó partmenti lagunáiban, hatalmas mocsárerdőket alkotott, melynek emlékét a helyenként 9 m vastagságot is elérő lignit-telepek, valamint többek között a dozmati agyagbánya levéllenyomatai (anyagával egy későbbi tanulmányban kívánunk foglalkozni) idézik. Ennek a mocsárerdőnek egyes fajai egészen a felső-pliocén végéig fennmaradtak. Egyik ilyen helye a tömördi, a másik pedig az ugyancsak később tárgyalásra kerülő Sé I. lelőhelyről vált ismeretessé. A Tömördről előkerült anyagunk a felső-pliocén középső, míg a tárgyalt összes többi lelőhelyünk a felső-pliocén felső szintjét képviseli. Ez utóbbiaíkban már szinte egyeduralkodóvá válnak a fűzfa-félék, melyek egy már meglehetősen hűvös, csapadékos klímáról árulkodnak. Itt kívánom röviden megjegyezni, hogy az alsó- és felső-pannon flóraelemek közül a felső-pliocén makrofossziliák között csak mocsári, lápi, vízparti ökotípusokkal (Glytostrobus, Myrica, Osmunda stb.) találkozunk. Ezek a levegő magas páratartalma által kiegyenlített és sok esetben déli kitettségű lejtők által kissé felfűtött mikroklímája menedékhelyeken, refugiumokban maradtak fenn. Éppen ezért nehezen képzelhető el, hogy az Alföld mélyfúrásainak felső-pliocénbe sorolt rétegeiből pollenek képében kimutatott Ginkgo, Cédrus, Zelkova, Eengelhardtia stb. maradványok valóban a felső-pliocén jelzett szintjében éltek volna. Ezek véleményem szerint a Dunántúlról áttelepített felső-pannon üledékekkel kerültek másodlagos lelőhelyükre, de ha mindenáron egyidejűséget akarunk feltételezni, akkor is a virágport távoli déli tájakról szél útján kell származtatnunk. A felső-pliocénben a flórák eddigi vizsgálatai alapján 4—5 szintet lehet elkülöníteni a „miocén fajok" túlsúlya, jelenléte, hiánya, illetve a Salix fajok és az egyszikűek uralma alapján. A tömördi lelőhelyünk anyaga az emelet alsó részére, míg az összes többi itt tárgyalt előfordulás ősnövényei az emelet felső szintjébe helyezhetők. A pontosabb szintbeosztást a fontosabb lelőhelyek anyagának feldolgozása után tudjuk majd közölni. 73