Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Jelentés a Vas megyei Múzeumok 1971–1972. évi munkájáról - Savaria Múzeum, Szombathely - Régészeti Osztály (Szentléleky Tihamér)

sérült, részben kitermelt, részben az ár által megrongált építménynek egyik helységét tervszerűen kibonthatta. Ennek a helységnek mozaik padozata nem sokkal a mai felszín alatt húzódott. Omemantális díszű felületét a Központi Technológiai Osztály és a Savaria Múzeum restaurátorai felszedték, mivel a helyszínen már eddig is erős rongálásnak volt kitéve és további megóvására sem volt lehetőség. Károlyi Mária Gsepreg község határában, a Répoe partján a 024/6 helyrajzi számú kavicsbányában koraibronzkori telepnyomokat talált. A leletmentés során egy lakóépületnek még bolygatatlan része került feltárásra. A földbemélyített lakóház valószínűleg téglalap alakú volt, lekerített sarkokkal, keleti oldalán bejárati résszel. Ugyancsak Károlyi Mária a Jaki úti szombathelyi homokbányából értékes őskori agyagedény maradványokat szállított be a múzeumba. Kőszegen a várkörön épített Jurisich-téri lábasház átalakítása során értékes kemencemaradványok kerültek elő. Kőszegen a Szolgáltatóház építésekor le­bontották azokat a későbbi fészereket és kamrákat, melyeket korábban az ud­varrészben ráépítettek a várfal külső oldalára. Az előtűnt és megtisztított vár­fal, valamint az újonnan épített Szolgáltatóház között a terep rendezésére és az udvarrész kialakítására került sor. A Savaria Múzeum részéről a tervezéshez előzetes feltárásokat végzett Károlyi Mária régész. A várfalra merőlegesen húzott árkok megmutatták, hogy a korábbi várárkot töltötték itt fel. Sajnos a XVIII., XIX. és XX. századi építkezések és csatornafektetések úgy átszabdal­ták a területet, hogy a szintnek, az egykori várfal külső járószintjére való süly­lyesztése lehetetlen. A feltárt rétegekből értékes cserépmaradványok kerültek felszínre. Egyik legjelentősebb leletmentését az utóbbi éveknek Velem Szent-Viden végezték. A feltárásokat a helyszínen Károlyi Mária vezette. Most mutatkozott meg, hogy mennyire hasznos volt a velemi várhegy korábbi szintvonalas geo­déziai felmérése. így a leletmentés, egy később tervszerűen megindítható ása­tás előkészítő és tájékozódó része is lehetett. A korábbi felméréseket az ALU­TERV vállalat részéről Eőry Karácson részvételével végezték, s így az ő be­vonásukkal, 1972-ben, az új ásatás területének kijelölése és részletbemérése az egész földvár területének szemelőtt tartásával történhetett. Előre látható volt, hogy a feltárások lényeges kelta kori rétegeket is érintenek majd, ezért a fel­táró munkaközösségben részt vállalt Szabó Miklós, a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának kutatója. A leletmentés helye a hegy keleti oldalának alsó terrasz vonulata volt. Ahogy előre várni lehetett eddig is lehúzódik az őskori település. A településrész terraszszintjeinek tisztázása után településnyomok is mutatkoztak La Tene, Hallstatt és késő ibronzkori kerámia kísérőanyag mel­lett. A leletmentés helye megszabta azt, hogy az 1972. évi feltárás főleg a tele­pülés határának megállapítására irányulhatott. Medgyes Magdolna a szombathelyi Kertész utca körzetében végzett lelet­mentést, innen római kori sirok maradványait mentette be a múzeumba. Mindkét évben nagyobb erővel tovább folyt a régészeti topográfiai kutatás. Fő szempont a tervezett első kötet anyagának előkészítése volt. 1971-ben az ALUTERV vállalat dolgozói Eőry Karácson vezetésével felmérték és térképét elkészítették a Velem Szt. Vid-i és a karakói földvárnak. Ugyanilyen munká­latokat végeztek 1972-ben Petőmihályfán, Győrvárott és Söptén. Ezzel felmé­résre került és a térképe is elkészült a szombathelyi járás ilyen jellegű emlékei­nek a bozsóki földvár kivételével. Ennek felmérése 1972-re vagy 1973-ra marad. 579

Next

/
Thumbnails
Contents