Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Jelentés a Vas megyei Múzeumok 1971–1972. évi munkájáról - Savaria Múzeum, Szombathely - Régészeti Osztály (Szentléleky Tihamér)
A munkálatokat e téren lassítani fogja, hogy Eőry Karácson és Eőry Karácsonné az év végén felmérési munkákra Vietnamba utaztak. Ottani feladatuk másfél évet fog igénybe venni. A már emítatt felmérések előzetes munkákat kísérő terepbejárásai mellett úgyszólván teljes átfésülésre került a két év alatt a szombathelyi járás északi, északkeleti és északnyugat-nyugati területe. A petőmihályfai s győrvári földvárak, valamint a vasvári „római sáncok" környékének tüzetes bejárása folytán már csak töredék része felkutatatlan a szombathelyi járásnak. Időközben Tóth Endre a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója elkészítette a Nemzeti Múzeum leltárkönyveiben és adattáraiban még eddig ismeretlen Vas megyei vonatkozású anyagok feltárását és kijegyzetelését. Ugyancsak történeti anyagfeltárást végzett a járás középkori emlékeire vonatkozóan. A topográfiai kutatások új módszerét jelentette az egész kutatott területre kiterjedő légifotó anyag használata. Az ilyen irányú munkák megindulásáról kiállítások és nemzetközi kongresszusi előadás emlékezett meg, míg végül az 1972. évben Ottavában tartott előadássorozaton a magyar geodéziai előadások között Eőry Karácsonné Szabó Irén és Szentléleky Tihamér ismertették a légifotó alkalmazását a régészeti topográfiai és feltáró munka területén. Különösen konkrét eredményeket hozott a légifotó anyag régészeti kiértékelése a terepbejárások során Nárai és Csatár községek határában. Az év folyamán a helyszíni terepbejárásokat P. Buocz Terézia, Károlyi Mária, Medgyes Magdolna, Szentléleky Tihamér és Tóth Endre végezték. Az utóbbi évek legjelentősebb régészeti feldolgozása Savairiáról 1971-ben jelent meg. Az igen értékes lapidáriumi római kori kőanyag korábbi vezetőit Paulovics István és később P. Puocz Terézia készítették. Szükségessé vált a Savariából vagy Savaria teljes területéről származó igen értékes kőemlékek feldolgozása, mely számba veszi a szétszóródott anyagnak a más gyűjteményekbe került emlékeit is. Alapját képezte ennek a munkának a Corpus több éves előmunkálata, s Kádár Zoltán feldolgozása a savariai szobrászatról. A kötet anyagát szerzői munkaközösség állította össze. Tagjai voltak, Ballá Lajos, P. Boucz Terézia, Kádár Zoltán, Mócsy András és Szentléleky Tihamér. A kötetet szerkesztették Mócsy András és Szentléleky Tihamér, a német nyelven megjelent munka címe: Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Kiadói az Akadémia Kiadó, Budapest, valamint Adolf M. Hakkert Kiadó, Amsterdam. 1971-ben megjelent az Archaeológiai Értesítőben a Balozsameggyesi római kori ékszer és éremlelet с cikk Bíróné Sey Katalin, Károlyi Mária és Szentléleky Tihamér szerzőktől. Szentléleky Tihamér elkészítette Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője 1966—1970 kötete számára a Régészeti tár 1965. évi és 1966—1970. évi történetét. Károlyi Mária a Vasi Szemle részére cikket készített rézkori település Jánosházán címmel. 1971-ben a Savaria Nyári Egyetem angol nyelvű előadásokat ismertető kötetében Szentléleky Tihamér Savaria the Roman Settlement címen cikket készített. P. Buocz Terézia elkészítette a Járdányi Paulovics István Romkert-i ásatás útkronológiája с cikkét és elkészítette a Járdányi Paulovics István Romkert vezetőjének az útszakaszok körzetére vonatkozó részét. 1971. és 1972. évben is a Savaria Nyári Egyetem régészeti előadásokat szerepeltetett programjában, ezeknek az előadásoknak szervezését Szentléleky Tihamér, aki egyben a Nyári Egyetem Tanácsának elnökhelyettese, szervezte. 1971-ben Maria Floriani Squarciapino, a római Állami Egyetem régész professzora és az ostiai ásatások vezetője, Ostia az antik város címen és Jaroslav 580
