Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Szövényi István: Kőszegi gombkötőmesterek és műhelyek a céh keletkezésétől megszűnéséig

67. Jánosa István Azonos nevű gombfkötőmester fia. Apja műhelyében szegődött 1851: január 30-án. Ezenkívül az egyetlen fennmaradt adat szerint 1861. október 10-én vették fel a céhbe. 68. Jánosa Gyula Jánosa István gambkötőmester fia, az előbbi testvére. Mesitervizsgát tett 1862. október 7-én. Polgárjogot nyert 1863. április 8-án. A céhben atyamesteri tisztséget viselt. Műhelyében tanult: Györgyfalvay Gottlieb 1863. ápr. 8 — 1865. márc. 19., Szita János (felsőszakonyi) 1865. márc. 19 — 1867. dec. 26. Meghalt 1883. július 24-én 44 éves korában. A céh idegemben lakó gombkötőket is felvett tagjai közé. A céh protokollumában erre vonatkozólag a következő adatokat találjuk : 1747. szept. 17.: „Közinkben jővén Viridis Mátyás Locsmándi fi ugyan ott lakos is meg alkudván az Böosületes eöreg Czéhel per Ft 21 azon kivül egy forintot." 1757. jún. 10.: Közinkben jővén Erb Joseph Locsmándi fi Kühalmi lakos meg alkudván az Becsületes Eöreg Czéhel per Ft 22 azon suimábul le tett Ft 8 tőbét fogadása szerint új Esztendőre le fogja tenni." 1763. jún. 2.: „Kőzénkben jővén Czumpf György küszögi fi aki is Fölső őrben veszi lakását, ügy hogy ha Fölsiges Aszainyunktul meg fog jönni az parancsa/lat hogy Lutrános riszrül bé kői vennünk tehát az Nemes városra bé fog jönni kőzénkbe oly formán alkudot meg az Nemes Czéhel, ügy mind külső mester ember fizetett Ft 22 ha bé fog jönni tehát vaiamind az Czéh Igasága tartya a többét reá fogja fizetni." 1772. febr. 29.: „Kőzénkben jővén Sindler Pál Megyesi fi, aki is Nemeskéré veszi Lakását, ugy hogy, ha Fölsiges Aszanyunktul az parancsalat fogh jőni, hogy Lutrános résziül bé köl vennünk, tehát az Nemes városra bé fogh jönni kőzénkben, oly formán alkudott az Nemes Czéhel, ugy mind fcülsü Mester ember fizetni fogh tizen ött forintokat. Id est Ft 15. Ha pedig kőzénkben bé fogh jövendőben jönni, tehát vaiamind az Czéh igasága tartya tatozik az többit reá fizetni, ugyan azon nap tett le nyolcz forintokat Id est Ft 8. És az tőbét el telvén egy esztendő tartozik azannal le tenni mind az Czéh igasága tartya." A fennmaradt jegyzökönyvek tanúsága szerint a kőszegi gombkötőcéh 1642—1871-ig, a céh megszűnéséig 68 mestert fogadott kebelébe. A városiban munkát kapott gombkötőmestereknek ez a viszonylagosan magas száma Kőszeg hajdani ipari fejlettségét (bizonyítja. A céh virágkorát — az időnként kirobbant felekezeti viták és a változó gazdasági helyzet ellenére — a XVIII. században élte. Jelentőségét példázza, hogy 1747-toen a céhben 11 mester dolgozott, ugyanakkor Pozsonyban 9, Sopronban pedig 6 volt a gombkötők létszáma.

10 A gombkötőcéh bomlása a XIX. században indult meg. A bukást általános jelenségként a céh elavult hierarchikus struktúrája és az egyéni szabadságot gúzsba kötő uniformizálás idézte elő. A reformkoriban tervbe vett, valamint 1848-ban a céhszabályokat módosító rendeletek csak tovább érlelték ezt a folyamatot. Súlyos csapást mért a céhekre a Bach-korszak idején kiadott császári rendelet is, mely a céhek legfőbb jogát, az ipargyafcorlást a közigazgatási hatóságra ruházta. A kőszegi gomlbköitőműhelyekben is megfogyott a le415