Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Dömötör Ákos: A ló tréfás életrajza

rossz gazdához kerül. A szombathelyi kéziratban a ló életében, az elnyomott bérmunkás életében a fordulópont társadalmi változás, az 1945. évi felszabadulás jelenti. A baranyai népi változatokban a szegény zsellér panasza fejeződik ki, aki nem lát kiutat nyomorúságából. Mindegyik népi változatban a zsellért szimbolizáló öreg, szürke ló gazdájától és az élettől búcsúzik. A szombathelyi kéziratban feltűnő, hogy a szocializmushoz vezető átmeneti korszak embere felszabadultan, szatirikus hangon szemléli a világot: a kifejezések formáját bírálja, de helyesnek tartja az új társadalom lényegét. A szombathelyi kézirat ló-életrajza az élettől való búcsúzás helyett egy vállalathoz intézett tréfás kéréssel fejeződik be. A Zó panasza mint tragikumot tartalmazó folkláralkotás az optimizmus^ ról, derűs életkedvről tanúskodó népi játékok között hangzott el. A lakodalom vidámsága és a ló énekének pesszimista alapgondolata között természetesen, feszültség keletkezett az előadás folyamán. A maszkos ló-alakítás dramatikus körítésként egyeztette a ló panaszárnak tragikumát a lakodalom optimista életkedvével. A ló panaszos társadalombírálata parciálissá vált a népi lakodalmi dramatikus komplexaimban. A népi dráma egészében a ló panaszos énekének szövege is változott, alakult, de lényege a rész eredeti magvaként megmarad. A lakodalmi játék komplexumában, a népi dráma művészi szintjén megjelenő optimizmus illuzórikusán kompenzálta az uralkodó társadalmi viszonyok embertelen következményeit. A játék részeiben szántén művészi fokon megjelenő reális tragikum elhihetővé tette a boldogság illúzióját. Az ötvenes években keletkezett szombathelyi kézirat éppen azt dokumentálja, hogy a tragikumot kifejező népköltészeti alkotás miként válhat felfogását tekintve humoros művé, a társadalmi viszonyok gyökeres megváltoztatásával A ló életrajzával egyik alkalommal a Hétfői Hírek 1968. április 22-i számában találkoztam Bethes Sándor humoros riportjában. Az író jó napot, apaló! Half Pint elmondja... címmel dialógussá tördeli az összefüggő életrajzot. A riporter kérdései és a rájuk adott válaszok természetessé teszik, hogy az eredeti életrajzból azok a motívumok elevenednek meg, amelyeiket a népi. eredetű szöveg újraalkotója ;akar. Az írásmű optimilsita szemléletének érzékeltetésére szolgáljon két kérdés és két felelet az idézett riportból: — „Milyen itt az élet? — Engedje meg, hogy lekopogjam; ideális. Talán a birtokkal kezdeném. 1260 hold, kitűnő legelő, évszázados fák, várágak, sétányok és öt nagyon szép istálló. Van egy mimállatkertünk is — ez a főnök ötlete volt! — egy láma, két páva, néhány csacsi és egy póniló, valamint fehér pulik. Eredetileg ügetőménes vagyunk, de tavaly húsz telivér kanca is érkezett, és így most már a galopp-pályára is kerülnek innen a versenylovak, ügetőkanca hatvan van a ménesben, évente körülbelül ennyi csikó is születik, mének pedig hárman vagyunk: Diaspró, Gramofon és jómagam. — Huszonkét év egy ló életében nagy idő. Nem fáradt? — Egy csöppet sem! Igaz, néhány éve csáknem nyugdíjaztak, aztán mégis maradtam."

4 A Hétfői Híreikből vett párhuzam bizonyítja, hogy népköltészeti gyökerű kéziratunk szövege formájában változott meg. Miivel a sajtó a riport műfaját követelte, dialógusban jelent meg a derűt sugárzó tartalom. A szocialista társadalmi viszonyok stabilizációján nyugvó céltudatos törekvés megvalósítása következtében a ló életrajza utóbb idézett szövegünkben a gúny legkisebb mellékzöngéi t sem hallatja. 32a