Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Dömötör Ákos: A ló tréfás életrajza

Az idézett dramatikus körítésben hangzik el a ló éneke, amelynek Berze Nagy János több baranyai változatát közölte. 2 Formájukat tekintve a Bara­nya megyei változatok verses alkotások. Két szöveget daliáim nélkül, egyet pedig dallammal adtak elő a lovat alakító szereplők. A baranyai lóénekből a zsellérek keserű hangja, csendül ki. A szürke ló a mezőgazdasági bérmunkás népkölté­szeti szinibóluma. Az asztályviszonyok szigorú, embertelen rendszerében kínló­dó nincstelen mezőgazdasági bérmunkás panaszos elégiával búcsúzik az élet­től, amely az öregség terhével együtt már elviselhetetlen. A szürke ló énekének népi változataiban művészi formában nyer megfo­galmazást a feudálkapitalista társadalom dehumiainizációs folyamata. Az alapszi­tuáció — a ló elmondja életét — indirekt — célzások láncolatát indítja el a hall­gatóban. A földesúr, az intéző a mezőgazdasági bérmunkásban nem embert lát> hanem pusztán termelőerőt. Csak addig élhet a zsellér, ameddig munkaereje megvan, amelyet a termelőeszközzel rendelkező urának, a földesúrnak vagy az intézőnek kell eladnia. A Berze Nagy által közölt baranyai változatok részletékben ugyan külön­böznek egymástól, de szerkezetük feltűnően azonos, A lóénekek első részében az alapszituáció tisztázódik: az öreg ló élrnandja panaszát. A szituációt pontosab­ban vagy elnagyolva definiálják, aszerint, hogy van-e vagy nincs drámai körítés. Ha a ló éneke a lakodalmi játék egy részleteként szerepel, fontos, hogy a nézőik pontosan tudják a kezdet kezdetén, mi történik, mi a játék célja, mit akar be­mutatni a népi dráma. A vén ló nótájában, amelyet énekelni szoktak, az első részben az alapszituáció meghatározását a ló panaszos felkiáltásai helyette­sítik. Ezek a dalban elegendők a téma meghatározására a kellő hangulat meg­tér emitésére. A ló énekének második része a ló életével, a zsellér nyomorúságával fog­lalkozik. Amíg azonban a két baranyai verses változatban a fiatalság és az öreg­ség alkot ellentétet, addig a ló nótája a dallammal rendelkező szövegváltozat következetesebb társadalomszemléletrŐl tanúskodik: a beosületes munka és a nyomorúságos élet ellentéte mint társadalmi probléma kerül szembe egymással. Az előző két változatban a ló úgy búcsúzik gazdájától, mint az osztályviszonyok változhatatlanságába belenyugvó, megtört mezőgazdasági bérmunkás. A ló nó­tájában bátor, antifeudális tartalmú fenyegetés a parasztfelkelések felfelé íve­lő szakaszát juttatja eszünkbe: De most már búcsúzom gazdámtúl, Szeretött páramitúl, Végbúcsúmat vöszöm az árnyékveláktul ! Akasztói ár avalók, száj jártok, intézők, Akik a böcsös nevem mög söm kérdöztétök. Kopittas bőrömöt simán levöttétök, Ugató kriptákat ëde röndöltétök ! 3 Ha összehasonlítjuk a ló életrajzát tartalmazó szombathelyi kéziratot a Ba­ranya megyei népi vátozaitokkal. különbségeket és azonosságokat figyelhettünk meg. Felépítését tekintve fő vonalaiban azért egyeznek meg, mert a központi he­lyen a ló életének leírása áll mindegyikükben. A baranyai folklórváltozatokban a ló életében a döntő változást az jelenti, hogy elcserélik a szegény állatot, és 328

Next

/
Thumbnails
Contents