Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Dömötör Ákos: A ló tréfás életrajza

már az idő is eljárt felettem, ós képtelen voltam a legmodernebb technológiára felépített műszaki normák teljesítésére. Beadtam felmondásom, iam.it el is fogadtak, és így hozzájárulással kiléptem. Szeretném a szállítószakmában továbbképezni magam, ezért akarok valamelyik szállítóvállalatnál (Tük érhez nem megyek) elhelyezkedni. A Ló erőtartalékok Hivatala a Belspedhez közvetített ki. Kérem mielőbbi felvételem bármelyik munkakörbe — nem vagyok válogatós. Külföldi kapcsolataim, rokonaim nincsenek. Vagyonom csak az van, amit az emberek emlegetnek. Nónius Csaba betanított igásló A szombathelyi kéziirat az ötvenes években írott sablonos életrajzok menetét követi. Jelentős szerepet kap több helyen is a származás tisztázása: „Szegény igásiló családiból származom. Őseim is mind dolgozó lovak voltak ..." Majd később az életrajz szintén hangsúlyozza a származást : „Anyám már akkor tudta, hogy az angol származásúakban nem lehet bízni ..." A szegény családból való származás bizonygatása mellett a forradalmi magatartással való kérkedést következőképpen gúnyolja ki a kézirat szerzője: „ ... apám egyszer felháborodásában megrúgta az intézőt, forradalmi magatartásáért elvitette a esődörökkel." A frázisokban élő ember kifejezésmódját is tollhegyre tűzi: „...két évig mint kordélyos ló vettem ki részemet az újjáépítésben azzal a boldog tudattal, hogy az utat, amelyen dolgoztunk, magunkvak építjük." A ló életrajzát tartalmazó szombathelyi kézirat tulajdonképpen két fő részre osztható: I. A ló élete 1945 előtt. II. A ló élete 1945 után. Az első résziben a ló egy kuláknál, majd a németeknél, nyilasoknál szenved, majd a második részben egy újgazdához kerül, később malomtulaj dános veszi meg. Aztán szénbányában dolgozik, kőbányába kerül. Az életrajz kéréssel zárad: a ló szállűítószakmában szeretné magát továbbképezni. A vasikos népi humor durvasága az író ügyes fogalmazásában könnyen elviselhető. „Vagyonom csak az van, amit az emberek emlegetnek" — így fejezi be tréfás életrajzát Nónius Gsaba betanított igásló A szombathelyi kézirat egykori népszerűsége kétségkívül abban rejlik, hogy a szöveg szatirikus hangon, a néphagyományok figyelembevételével gúnyolja ki a hivatalos életrajzokat, és ezzel együtt a törtető ember visszataszító tulajdonságait. A humor fokozott hatását az alapszituáció biztosítja : a ló úgy mondja el a vele történt eseményeket, hogy ezáltal a megalázkodó, pozíciójáért emberi méltóságát feladó, frázisokat pufogtató egyénire ismerünk. Lakodalmi szokásaink tarka szövevényében jól ismert a láaiakítás, a lómaszk. Ferenczi Imre és Űjvári Zoltán Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai az Alföldön с közös tanulmányukban következőképpen írnak erről a szokásról: „A medve népszerűségével vetekszik, sőt bizonyos tekintetben nagyobb elterjedtségnek örvend a ló-alakítás, a lómaszk. Az állatot utánzó játékok között a bemutatás, a játszás számszerűségét illetően minden bizonnyal magasan a többi fölött áll. Különösebb kellékek nélkül néhány legény bármikor bemutathatja a lovat, eljátszhatja a lovas játékot. Két legény összeborul. Lepedővel vagy pokróccal letakarják. Az elülső legény rudat tart maga előtt, amelyben egy oserépfazék van. A lovat a gazdája vezeti be a játék helyére, a lakodalomba két kupec kíséretében. A lóra alkudoznak, és a játék vége az, hogy fejbeverik a lovat, azaz a cserépfazekat szétütik."

1 327