Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Néprajz - Bárdosi János: Rovásfák mint perdöntő bizonyítékok
néki kifizeti ; — tehát ezen rovások egyik felével kimutatja a téglás : menyi téglát vitt el a fuvaros az építtetahöz, — a fuvaros éhez hordván a 'téglát a rovásnak másik felét tsak akkor adja ki kezéből az építtetőnek ha ez a fuvarbért a rovás szerint kifizette, mert ez bizony olly okos, hogy többet nem fizet ki fuvarbér fejében, mint a menyi téglát hozott a fuvaros, — s így sem az egyik sem a má^ sik fél ellene ki nem kelhet a rovásnak, mert ez több bizonyító erővel bír, mint akár melly hiteles okirat, — ő azért Alperes a maga rovásfelét ki nem akarja adni, mert ha ez a felperes által a perhez tsatolt hat db rovás második felével összeszámíttatik, azonnal ki-ki elolvashatja, hogy ezen rovások szerint Alperes fuvarosai által valóban 16 000 db téglát hordatott felperesnek téglavetőjéből. Annak, mit a fuvaros tanúk e tekintetben hitek alatt bevallottak, bizony comentár nem szükséges, ámbár ezen tanúk erányában is ollyasokat terjesztett elő, hogy valóiban tsudálkoznd. kell azon vakmerőségen, mellyel a legszentebb igazságot elferdíteni igyekszik, — kár tsak egy szót is szaporítani." A felperesi ügyvéd e részletes magyarázatával jól rávilágított a rovásfák használatának módjára és általános gyakorlatára, az okiratokhoz hasonlítható bizonyító erejére, s a jelen esetben ezek perdöntő szerepére. A fentiek alapján Szombathely város rendezett tanácsa polgári törvényszékén, 1866 december 22-én — 607 szám alatt — a következő ítéletet hozták: „Helyei Jósef a felperesileg követelt 296 fr 87 V2 x tégla ár, úgy 1866 ik évi Július 26 tul számítandó 6% késedelmi kamatoknak és 15 fr. 46 x peri költségeknek 15 napok alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében feltételesen, és azon esetre marasztaltaitdik el, ha felperes a' pót hitet arra, hogy alperes Hetyei Jósef, tőle valóságosan 42 250 daralb téglát hordatott el, mind ezt a' per melletti rovások mutatják 7 ft 50 xr. kialkudott ár mellett, és erre alperes nem többet mint 20 forintot fizetett, s így még 296 fr 87 V2 tőkével valósággal mai napig is tartozik, — leteszi, ellenkező esetben pedig alperes csak 174 fr. tőkének és ennek 1866 ik évi Július hó 26 tu1 ' számítandó 6% kamatainak és fentebbi peri költségeknek megfizetés ében mar aszta tik el. Utasí tátik tehát felperes, miszerint a' hit letétel iránt jelen ítélet jog erejűvé váltátul számítandó 3. nap alatt annyival inkább nyilatkozzék, mert később arra bocsájtani nem fog, és a' bizonyíték teljesnek fog tekintetni." Témák szempontjából az ítélet alábbi indokolása sem közömbös: .,. . . a' tanuknak hitelesített vallomásaifcbul kitetszik, miszerint felperes amidőn a téglákat kiszolgáltatta, azt két egyenlő rovásra felvágta melynek egyik példánya nála, a másik pedig alperesnél volt, és alperes a felperesi rovások másiik példányát, melyei felperes állítását megczáfolhatta volna, felmutatni a periben nem merészelte, ugyan ezért alperes feltételesen az egész felperesi keresetben, ellenkező esetben pedig csak 174 fr és késedelmi kamatainak megfizetésében volt elmarasztalandó, azért, mert ennek valóságát maga is beismerte ..." A felperes az ítélet alapján írásiban kérte Szombathely Város Polgári Törvényszékét, hogy az eskü letételének határidejét minél előbb tűzzék ki, erre azonlban nem kerülhetett sor, mert az alperes az ítélet ellen fellebbezést adott be a Magyar Királyi ItélŐ Táblához, s így az jogerőre nem emelkedhetett. Az alperes ügyvédje az ítélet átvizsgálása és megváltoztatása érdekében, újra a rovásfák hitelét tagadta: „..»én csak írásbeli utalványaimra hordattam felperestől téglát — és nem rovásra — az utalványok összeszámolása után pedig nem kaptam 25 950 darab téglánál többet, én rovásra téglát nem hordattam és ha felperes a tégla kiszolgáltatását magának rovásra jelölte fel, arról én nem tehetek, miért nem adott nékem felperes szinte rovásokat — miért nem 317
