Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Néprajz - Bárdosi János: Rovásfák mint perdöntő bizonyítékok
bírói figyelembe nem jöhetvén, — felperes keresetestül továbbra is bíróilag elírta sítattni, és a' helytelenül okozott perköltségek megfizetése teribélben lemarasztatni kéretik." Az alperesi ügyvéd tehát elvárta volna a fuvarozást végző tanúktól, hogy hónapok múlva is pontos darabszámra, mennyiségre emlékezzenek. Nem elégedett meg a második és harmadik tanú azon kitételével, hogy az elszállított tégla darabszámát a rovás mutatja, bebizonyítja, sőt az előbbinél még azzal sem, hogy hangsúlyozta, miszerint a rovásra; „ .. .sem töíbb, sem kevesiabfb föl nem metszetett mint amenyit szekeremre raktam, merít ... Hetyey úr a téglát mieg is olvasta." Ezek után érthető a felperesi ügyvéd kioktató jellegű, de sok tanulsággal járó és logikus érvelésű válasza: „Ha a' fizetni nem akaró vagy nem tudó alperes jelent volna meg, a tanúk hit alatti vallomásai feletti észrevételek tételére, akkor 'bizonyai a fellebbi zöld észrevételt, melly az igazsággal homlok egyenesít összeütközik, nem merte volna ibeimomdani, — sokkal okosabb is alperes Hetyey Jósef, mintsem hogy illyesmi ferde állítással és hamis nézettel a T. Törvényszéket elámítani alkarhatná. Űgy látszik: hogy alperesinek képviselője rangjának illőnek nem tartatta, a felperesi keresetet, vagy a f. 866~ ik évi Augusztus 28 _án felvett jegyzőkönyvet áttekinteni, alkalmasint azon hiedelemben, hogy ő úgy is már, a személyes kifakadásoikkal, és tudja az Isten, miféle bohósággal tömiött viszonyválaszában, az egész világnak böltsességét lerakta, ha áttekintette volna, figyelmét az el nem kerülte vala, miszerint felperes az Alperes résziére, ennek fuvarosad által, rovásra elhordatott 16 000 téglának menyiségét, — mert az utalványokra elhordott téglát tsak 300 db külömlbséggel Aperes amúgy is elismeri, valamint hogy ennék árával még tartozik — éppen a kérdéses rovásokkal illetőleg azoknak egyik felével, melly a fuvarosoktól az általuk elhordott tégla menyiségének kimutatására a téglavetőnél maradt, — olly tökélletesen kimutatta,, hogy azt vagy tsak a legnagyobb butaság, vagy megrögzött, és csalási szándékkal párosult rosszleikűség tagadásba vonhatja, — mellyikből származott légyen az alperesi állítás, hogy felperes a rovásokkal ki nem mutatta az elhordott tégla mennyiségét, azt az itt ügyelő nem tudhatja, — azonban arról, hogy tsak a rovásokkal kimutatható a téglavetőből elhordott tégla menyiség, úgy meg van győződve, valamint arról: hogy: 2X2=4." A továbbiakban a felperesi ügyvéd utal arra a gyakorlatra, hogy a téglavetőből a fuvarosok általában rovásokra hordják a téglát, ami szerinte; „ . . . olly egyszerű, hogy minden kis oskolás gyermek, sőt minden kőiműves, vagy áts inas. legelső alkalommal is betűül tudja, — annál tsodálaitosább tahát, hogy Alperes vagy annak képviselője ezt meg nem akarja tudni, holott practice anyiban gyakorolta, — t. i. alperesnek a háza építésére természetesen mindennap faltégla, és pedig sok kellett, — az 1000 téglának ára fel- és alperes között 7 ft 50 xrra előlegesen kialkudva lévén, — a B. alatt megnevezett fuvarosokat az illető, két félből álló rovásokkal a téglavetőbe kiküldette, kik közül mind ainyit felrakott szekerére, a menyi volt, és rakhatott, — a felrakott téglának menyisége mind a fuvaros, mind a téglás által annak rendjén összeszámíttatott, s az illető fuvarosmaik egész rovásainak összeállított mind két felére ráíratik a felrakott téglának menyisége, — ezen rovások egyik felét a fuvaros a téglavetőben hagyá, hogy ezzel a téglás kimutathassa, mennyi téglát hordott el a fuvaros, — a másik felét magával elviszi a téglát megrendelő tulajdonoshoz, ki vagy maga, vagy megbízott embere által az oda vitt téglát megszámítja, de a fuvaros tsak akikor adja ki az illető tulajdonos kezéhez a rovásnak ezen felét, ha ... a íuvarbért. 316
