Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Bárdosi János: Rovásfák mint perdöntő bizonyítékok

tyed Pék Ferencznek 296 ft 87 xr adósa maradott? I. Hány ezer téglát hordottam el, nem tudom, azt a rovás bebizonyítja, és menyivel tartozik azt sem tudom." A negyedik felperesi tamu, Re s s János 38 éves, házas, helybeli lakás а következőiket mondotta: „II. Igaz, hogy jelen kikeleti időben hordottam, de menyit azt nem tudom. III. Igaz, hogy rovások egyike nálunk, a másika pedig a tégla vetőnél maradt, és mikor az bemetszetett az szerént Hetyei úr bennünket kifizetett. IV. Igaz, hogy nékem csak a fuvarbért fizette ki s nem a tégla árát. V. Igen keveset hordott el, tehát a 16 000 tégláról semmit sem tud." E tanúhoz az alperes ügyvédje kérdést nem intézett. A felperesi ügyvéd Bedőos János tanú újbóli berendelésétől elállt és kihallgatását nem kívánta. Ezután a fenti tanúvallomások ,,meghiteleztettek", azokat a tanúk „letett hitük után is helben hagyták." Egyrészt a tárgyalási jegyzőkönyv felperesi érveléséből, másrészt a tanúkihallgatási kezdőpontokra adott válaszokból kitűnik, hogy az összeillesztett páros rovásfákra, a rovás jegyek fölmetszése, bevágása, a fuvarosok jelenlétében a téglavetőben történt, a felperes megbízott ja, testvére Pék János által, aki a kiadott és elszállított téglamennyiséget jelölte ezekre. Továbbá, hogy a páros rovások egyik fele — a rovásfej — a téglavetőben Pék Jánosnál maradt, a máslik felük a — rovásszár — a fuvarosokon keresztül Hetyey Józsefhez került, mivel ő a fuvarbért ezek alapján fizette ki. Hetyey József és védőügyvédje azért titkolták el ezek meglétét, mert felimutatásuk esetén, e bizonylatok azonnal ellenük döntötték volna el a pert. Letagadásukkal a per számukra előnyös kimenetelében reménykedtek. Természetesen kisebb mennyiségi különbözet esetén, ezekkel a rovásszárakkal cáfolhatták volna a felperes állítását is, de ők az öszszes rovásra elhordott téglát határozottan tagadtak, miáltal azt akarták bebizonyítani, hogy az alperes írásbeli utalványai alapján csak a tégla kiadása és fuvarozása történt rovásra, amit csak Pék Ferenc megbizottja és a fuvarosok használtak mint közbülső elszámolása bizonylatot, vagyis, hogy az írásos utalványokra elszállított téglamennyiségben benne szerepel a rovásokra elhordott 16 000 db is. Amint azonban már az eddigiekből is kitűnik, a második égetésből származó 16 000 db tégla rovásra való elhordása már tavasszal, vagyis június 4-e előtt megtörtént. Rovásra tehát előbb szállítottak a fuvarosok téglát, mint a június 4—14--e között kiadott írásbeli utalványokra. Mivel a két időpont nem esik egybe, a rovásfák hitelét — a tagadás ellenére — sem szabad kétségbe vonni. Mindezt egyébként a tanúvallomások is alátámasztották, bár az alperesi ügyvéd — mint később láthatjuk — ezeket sem hajlandó figyelembe venni. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvet Taschler József városbíró a november 10-i törvényszéki ülésen tudomásul vette, végzésével hitelesítette és a ,,... tanúk vallomása feletti észrevételek megtételére" 1866 december 10 napját tűzte ki határidőül, amiről Burgmann József felperesi és Vörösváry István alperesi ügyvédet értesítették. December 10-én az alperesi ügyvéd a tanúvallomásokra vonatkozóan a következőket mondotta: „A hit alatt kihallgatott tanúk vallomásaikbul kivenni egyáltalán nem lehet, hogy hány ezer darab téglát szállítottak Pék Ferencz felperes tégla házátul s kemenczéjétül Hetyey József (alperes házához, ha a tanúk az elszállított téglák számát és mennyiségét hitessen megtudták volna határozni, azon esetben lehetne felperesnek a keresetben vett téglák árát megfizetni, de mivel a téglák számát és mennyiségét meghatározni nem tudták, s felperes más nemű okiratokkal a téglák mennyiségének elszállítását egyébfo hiteles adatokkal kimutatni nem tudja, a tanúknak vallomásaik elveltendők és 315