Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Bárdosi János: Rovásfák mint perdöntő bizonyítékok

így kezdődött a rovásfákkal kapcsolatos per, amely az 1866 július 27-én tartott polgári törvényszéki ülés végzése alapján, a tárgyalással, majd a tanúk, fuvarosok kihallgatásával folytatódott. A rendes szóbeli keresetnek a Városi Törvényszék előtti tárgyalására 1866. augusztus 28^án került sor, melyre a felek azon figyelmeztetéssel idéztettek meg, hogy azon vagy maguk személyesen, vagy törvényes képviselőjük által megjelenni kötelesek. Erről értesítést kapott Hetyey József alperes és Burgman József felperesi ügyvéd. Rajtuk kívül a tárgyaláson megjelent még Vörösváry István ügyvéd is, akit az alperes hatalmazott fel ügye védelmével. A tárgyalás során a beavatott, rutinos ügyvédek ügyfelük érdekeinek védelmében, rendkívül hevesen vitatkoztak, érvelték és tiltakoztak, ami a — 418/866 sz. alatt felvett — tárgyalási jegyzőkönyvből is kitűnik, melyből néhány részletet ismertetünk. A tárgyaláson az alperes ügyvédje csak 25 950 db faltégla kiszolgálását, ill. átvételét ismerte el, melynek „ ... kiszámított árát 194 ft 62 xt levonva ezen összegbül az előre fizetett 20 fit: foglalót, összesein 174 ft 62 xrt megfizetni kész, ezen összeggel alperes felperest barátilag meg is kínálta, de miről alperes nem tehet fel nem vette." Majd így folytatta ellenbeszédét : „Alperes nem adott okot arra, hogy felperes által törvény elejbe idéztessék, nem adott és szolgáltatott okot arra, hogy magának költségeket szerezzen, és nem adott okot arra, hogy a Bíróságnak halmozott teendőit szaporítsa, illy körülményeik között alperes magát a helytelenül okozott felperesi költségek viselése terhe alul . . . felmentetni kéri, s ha felperesnek tetszett helytelen keresetet indítani, ám költségére s vészeiére forogjon a per a maga tengele körül..." Az alperes ügyvédje csak a harmadik égetésiből származó és írásbeli utalványokra elszállított tégla 300 darabbal csökkentett mennyiségét ismerte el, melynek árát — mint hangsúlyozta — az alperes a perköltségeik nélkül, bármely percben kész megfizetni, de a második égetésiből származó és rovásokra elhordott téglamennyiségről mégcsak említést sem tett. Mindezt jól tükrözi az alábbi felperesi válasz: „Alperesnek puszta tagadása a felperesi követelésnek valósága ellen, bírói figyelembe annál kevesbül vétethetik, mert Ő maga ellenlbeszédileg elismerte; hogy a harmadik égetésből az A. alatti feljegyzés szerint, melly a mai tárgyalásikor alperes Hetyey Jósef úrral összeszámított 12 db eredeti utalványaiból keletkezett, — az ezen utalványaiban foglalt összes 27 200 db téglából, alperes állítólag .. . tsak 25 950 db téglát kapott, — elismerte azt is; hogy ezekk árával még tartozik, mellynek befizetését állítólag ajánlotta felperesnek, de az el nem fogadta volna, — hogy ez tisztességgel szólván, nem egyébb mint rossz lelkű hazugság, azt kinki már tsak ebból is tudhatja, ki felperesnek állapotját és Viszonyait isiméri, mert igen jól tudva van, hogy felperes éppen azért, mivel több helyeken az elhordott téglának árát meg nem kaphatta, adósságokba került, sőt végrehajtások is legközelebben ellene tellyesíttettek, mellyeket kikerülhette volna, ha Heityey úr, és más építő urak a fizetést rendesen tellyesítik, — tehát, hogyan nem vette el volna Felperes az Alperestől állítólag kínált fizetést? Azonban azon tett dolgot: — hogy az utalványokból kivont A. alatti fejegyzéslben foglalt 27 200 db téglából, Alperes tsak 950 db-bal kevesebbet, s így valóban összes(en) 26 250 db téglát kapott, — felperes az ezennel ajánlott, és néki megítéltetni kért főesküjével mindenkor kész begyőzni, — s Alperes tsak azért nem kapta meg a harmadik égetésből a fellebhi 950 db téglát, mert ez már részére ki nem került ezen harmadik égetésből, — legyébbaránt nem is érdemes volna e miatt anyit irkálni firkálni, mert a felperesileg az alperesi utalványok alapján főesküvel is bebi311