Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

Lokkër: Drótból és fából készült kalitka a hívó (csaló) madár részére. Mérete: 25X13X20 cm. Otthon a hívómadarat nagyobb kalitkában tartják. Csalumadár: hívómadár. Mindig abból a fajból való, mint amilyet a madarász fogni akar. Az énekes madarak fogása tiltott, büntetendő cselekmény, ezért Molnár amikor kimegy a fogóhelyre, kabátja alá rejti a a hívómadaras kalitkát és az enyvesvesszőket. A reiszpángot szabadon viszi, mert senki sem sejtheti, hogy mire használja., (9. kép). Madárfogásra alkalmas helyen leszúrja a reszpángot, mely ha 1—1,5 m magas, úgy lokkërt a madárral, tőle 1 vagy 2 m-re állítja fel. Ha legalább 2 m magas, úgy közvetlen melléje teszi a földre. (10. kép.). A kalitkában lévő madarat legtöbbször tüskés ágak körültüzdelésével biztosítja a ragadozó állatok ellen. Ezen kívül az ágakra enyvesvesszőket is rak, hogy ha a ragadozók meg akarják fogni a hívót, úgy a tüske távoltaritsa őket, illetve ráragadjanak az enyvesvesszőkre. Molnár így többször fogott karvalyt, sőt macskát is. Lépesvesszőknek a reiszpángra történt felrakása után 20—30 m távolságból (elrejtőzve) figyeli a megszálló madarakat. Ha a hívómadár meglátja a fölötte átrepülő társát, azt lecsalja az enyvesvesszőkre, melyen lábaival, szárnyaival megragad. Molnár minden útjára vitt magával fahamut, mert ha a helyszínen nem volt homok, akkor ezzel dörzsölte le a madár tollazatára ragadt enyvet. Ha egy kevés még rajt maradt, azt otthon a madár maga letisztogatja. A megragadt énekest úgy szabadította le, hogy a lépesviessző egyik végét szájába vette, 11. kép. Molnár Ferenc gyomnövényekre rak lépesvesszőket, 1940 Abb. 11. Ferenc Molnár legt Leimruten auf Unkraut, 1940. 257