Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

8. kép. Fogolyfogó tőr, 1933 Abb. 8. Falle für Rebhühner, 1933. Általában két típusa használatos. Egyesek, keréksínre, sűrűn egymásmellé több hurkot állítanak. A sínt belenyomják a hóba, melyen a hurkok felfelé állnak. A hurkon, illetve a sínen belül pelyvát, majd arra ocsút, búzát vagy kölest szórnak. A messziről feltűnő pelyvás területet a csapatban járó foglyok felkeresik s az eleséghez igyekezve: nyakuk a hurokban akad. Ily módon néha 4—5 fogoly is kézrekerül. A másik huroksor-forma: három vagy négy cöveket leütnek a hóba, három-, vagy négyszög alakba. A cövekek egymástól 55—60 cm távolságra állnak. Cövekeket 10—12 cm magasságban erősebb zsineggel kötik össze s azon sűrű egymás mellett lefele lógnak a hurkok: 30—40 db. A cövekek közé itt is felszórják a pelyvát kevert eleséggel. (8. kép.) Énekesmadarak fogásával üzletszerűen Molnár Ferenc napszámos foglalkozott a harmincas években. Szombathely melletti Óladon született s onnan telepedett le a faluban. „Tudományát" még atyjától tanulta. Kizárólag stiglic (Carduelis carduelis), züődike (Chloris chloris), gimpli (Pyrrhula pymhula), ceizli (Carduelis spinus) és feketeriguó (Turdus merula) madarakat fogta. Csak enyvesvesszővel dolgozott. Enyvet tölgyfabugyából (Loranthus europaeus) készítette. Molnár szerint erre a célra csak a tölgyfán élő sárga fagyöngy alkalmas, míg a fenyőfákon élősködő fehér színű (Viscum album) nem megfelelő. Augusztus hónapban szedte, mert „akko van Ъеппё legtöbb nedvessiég meg enyv". Az erdőn, acskuba gyűjtötte. Otthon lábosba rakta s csak annyi vizet öntött rá, amennyi éppen ellepte. Tűzre téve fakanállal, vagy botocskával állandóan keverte s így addig főzte, míg egy csomóba nem állott. Ezután a keverőfával kiemelte és 254