Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

egy másik vizesedénybe tette, amelyben „иду megköll mosnyi, akár a ruhát", miközben a bogyók magja „kümegy belüllö". Ha nagyobb tömegű anyag volt, akkor a patakban mosta ki. „Illenko juó sziélle húzogatom, hogy a mag mind küvállon," — mondta Molnár. Az így kidolgozott enyvet cserépedénybe tette és friss vizet öntött rá, amit hetenként kicserélt. Vízváltás előtt mindig megmosta, „hogy a feketësiég lëmënnyën ruóla". Ilyen módon az enyv évekig eltartható volt. Ha szükség volt az enyvre, akkor egy darabot kiszakított belőle. 15—20 vékony vesszőre elég volt egy galambtojás nagyságú. Ezt az anyagot cipőkrémes dobozba tette, 30—40 csepp lenolajat öntött rá, vagy ha ez nem volt kéznél, akkor ugyanolyan mennyiségű petróleumot vagy disznózsírt. Utána gyenge tűzön addig kevergette, míg folyékonnyá nem vált. Ekkor ráöntötte a tékában lévő vesszőkre. Előbbit összenyomta, ráhajtotta a vesszőkre, majd azokat kiШЯЯЕШЁШЙЁЁШЕЁШ/^ИЯЯЯШЁВЕШШ^ШВВШШЁШШВЯИВВЯНЕ 9. kép. Űtban madárfogásra. A madarász kezében reiszpáng, kabátja alatt enyvesveszszők és a hívómadár kalitkában, 1940. Abb. 9. Unterwegs zum Vogelfang. In der Hand des Vogelfängers der „Reiszpáng", unter seiner Jacke die Leimruten und im Käfig der Lockvogel, 1940. 255