Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

Törekrostával fogják a verebet és a balkáni gerlét. A rostát kisebb vesszővel feltámasztják, amire zsineget erősítenek s azt bevezetik a figyelőhelyre, az istállóba, vagy a pajtába. A rosta alatti részt felszórják pelyvával, búzával, kölessel. Ha a madarak már alattuk vannak, a figyelő megrántja a zsineget, mire a fölöttük lévő rosta rájuk csapódik. Télen a gyerekek takarmánytökből készített csapdával fogják a cinkéket. Neve : Tökfogu. (6. kép.). A tököt ketté vágják és belső részét 'eltávolítják. Utána a két érintkező részén rögzítik. Ez régebben csapolással történt, amikar is az alsó féltök peremébe dugott fadarab, a tüske akadályozta meg a két rész szétesését, elcsúszását. (7. kép a.) A másik újabb rögzítési mód zsineggel a történik. (7. kép b.). Belső szerkezete: a víziszintesen álló nyárs egyik végére tökmagot tűznek, míg a másik végét az alsó féltök peremére helyezik; erre állítják érzékenyen a támasztu fát, mely nyitva tartja a fogót. Cinlke e nyíláson át rászáll a tök belsejében vízszintesen álló felcsalizott nyársra, az elbillenti a támaszfát s a szerkezet összecsapódva elevenen megfogja a madarat. (7. kép с és d.) Cinegét, szög nélkül bodzafából készített kalickával is fogják. Ennek szerkezete megegyezik a tökcsapdáéval. Parityával ma már nem vadásznak. Házifonálból készült két szára közötti, a kavics befogadására szolgáló eiipszis alakú részt is fonálból kötik. Ujabban puha bőrdarabból hasítják ki. Kellő gyakorlattal nagy távolságra is meglehetősen pontosan lehet célba hajítani vele a gömbölyded kavicsot. Elképzelhető, hogy ezzel, a csapatban repülő seregély, vadliba vagy fogolyra dobva: eredményes volt a vadászat. A század elején a szomszéd falubeli gyerekek, a község-határt képező rábán át még parittyával dobálták a csákányiakat és viszont. Kezdetben csak szóval gúnyolták, bosszantották egymást. („Kobakok, szarba nyüőt a fogatok; talá meszet ettetek azon verekëttetëk!) Csakhamar előkerültek a parittyák s bizony komoly küzdelemre került a sor. Nem egyszer vérző fejjel szaladt el a gyengébb fél. Huódvassal télen vetési varjúkat fogtak. Ezt a csapóvasat körmendi vaskereskedésben vásárolták. Néhány háznál most is megtalálható, de csak a gyerekek használják. Kábítással történő madárfogást már nem űzi senki a faluban. Ezzel kapcsolatos egykori szokásról az 59 éves Fekete Jánostól tudtunk meg — 1940-ben — egyet-mást, aki bátyjával gyermek korukban sok foglyot fogtak pálinka itatásával. Télen, amikor hó fedte a határt s a foglyok nem jutottak vízhez, tartózkodási helyük közelében pelyvát szórtak széjjel 1—2 négyzetméter területen; ugyanoda a hóba benyomtak egy cseréptányért, amibe vizezett pálinkát öntöttek. A fogolycsapat hamarosan odaszállt, mert eleséget sejtett ott. A pelyva között keresgélő madarak megalálták a folyadékot és ittak belőle. Ettől elkábultak s így könnyen összeszedték a foglyokat. Másik módja a kábításnak: pálinkába áztatott búzát szórtak ki télen a foglyoknak és a vetési varjaknak. Vékony, de erős zsineg egyik végére kukoricaszemeket fűztek, míg a másikat földbe vert kis cövekhez kötötték. Ezt a tüőrt főleg fácánok, örvös- és házigalambök részére vetettiék ki a mezőn. A madár sorban felszedte begyébe a kukoricát, de a rájuk kötött zsineg fogva tartotta. A két háború között Fejjér megyéből hozták be ezt a fogási módot. Ma már nem használják. Tüőr a neve a hurkos fogóeszköznek is. Fácánok részére főleg a Rábamenti füzesekben helyezik el e madarak járatán, fához kötött szurkos fonálból készített egyes hurkot. Foglyoknak télen, egész huroksort tesznek ki a hóba. 253