Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

(Martes martes L.), ebïborzot (Mêles mêles L.) és a vidrát (Lutra lutra L.), továbbá kizárólag permjéért a pocuókot (Fiber zibeticus L.). Megkeresik a róka földalatti lyukát, ánizslagot (kénrudat) gyújtanak benne, aztán a bejárónyílást földdel elzárják s ha már elpusztult, a ragadozót kiássák vackából. Húsát csak egyesek fogyasztották, azok is csak a hátsó combokat. Szerintük „a ruóka kiét háttusu lábát meglehet ennyi, mer az nyúl". A borzot hasonlóképpen fogják. Gereznáját értékesítik, szőréből borotválkozó pamacsot készítenek, zsírját kisütik és ,a csizma kenésére használják, mert az ezzel kezelt lábbeli nem engedi át a vizet. Húsát nem fogyasztják. Görényt és a két nyestfélét görinládával fogják (З.кер.) A deszkából kétszült hosszúkás láda két vége íelpeckelés által nyitott. Belül egy deszkalapocska van s erre erősítik a csalétket, ami rendszerint tojás, vagy tojáshéj. Ez a lapocska vékony rudacskában végződik s zsinegre kötött pecekkel van érzékenyre állítva. A ládával megfogott emlőst zsákba ugratva agyonverik. Kisebb méretben készült láda patkányfogásra szolgál. Ennek neve: patkánládo. Ugyanezeket az emlősöket huódvasbaxi is fogják. Ez megegyezik a patkányvassal, azzal az eltéréssel, hogy előbbi jóval nagyobb és erősebb kivitelben készül. A vidrát mely ma már ritkán mutatkozik, vidravasbari fogják. Abban különbözik a hódvastól, hogy fogószárnyai nem félkör, hanem téglalap alakúak. Víz alá rejtik ott, ahol a vidrának járata van. Hogy a belépett, megfogózott állat el ne cipelje, azért vékony lánccal cövekhez, vagy fagyökérhez kikötik. A fakó pézsmapocdk első példánya a Vöröspatakon 19324jen került kézre. Azóta elszaporodtak. Miután prémje miatt újabban a vadászok is lövik, je4. kép. Pézsmapocokfogó dróthálók, 1968 Abb. 4. Drahtnetze für Bisamratten, 1968. 248