Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Tóth Endre: A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon

történt, nem tudjuk. Ez a pusztulás azonban a VI. század második fele előtt, nem történt meg. Mint lehetőség felvethető, hogy a város lakosságának pusztulása a langobard kivonulásaikor, vagy az első avar hullám alkalmával következett be: a választ a régészeti kutatások bizonyára meg fogják adni. Egyelőre azonban az is kérdéses, hogy karoling^korban újra benépesült-e.

41 Hasonló a helyzet Sopianae esetében is. Ha a késő-római lakosság továbbélését ideig-óráig el is fogadjuk, azonban a IX. századra a lakosságnak annyira ki kellett cserélődnie vagy fel kellett szívódnia, hogy a város római neve feledésbe ment. Savarianak azonban a későantik kortól is folyamatosan, legalább a karoling-korig döntő többségében későrómai lakosság által lakott helynek kellett lennie. Kérdés azonban, hogy Sopronhoz hasonlóan miért nem kerültek elő eddig a továbbélést bizonyító rétegsorok a város területén. A választ erre a kérdésre meg tudjuk adni: mind Scarabantiaban, mind Savariaban (az utóbbiban csak hozzávetőlegesen) ismerjük a római városfalak vonalát. A kettő összehasonlításából kitűnik, hogy míg Scarabantiaban a későantik korban a város összeszűkült, a városfalat a korábbi város központi, aránylag kis területén építették meg,

42 addig Savariaban a városfal a nagykiterjedésű várost vette körbe: összeszűkítésére semmilyen adatunk nincsen. Scarabantiaban a városfallal körülvett terület 8,7 ha körül van

43 Savariaban azonban 100 ha.

44 Nyilvánvaló tehát, hogy míg Scarabantiaban a város lakossága kis helyen élt, addig Savariaban jóval nagyobb hely állt rendelkezésére a biztonságot jelentő falak mögött, és a nagy terület miatt a lakosság csak elszórtan töltötte ki a várost. Amíg tehát Scarabantiaban a zárt, szűk terület rendkívül alkalmas volt jó sztratigráfia feltöltésére, Savariaban nem. Továbbá: a Scarabantiaban felgyűlt rétegsort a városfal összefogta, és miután a magyar középkorban is fennállt, a koraközépkorban csak a legfelső szintek pusztulásával lehet számolni, de a szűk terület korai és erős középkori beépítettsége miatt a rétegsorok helyente napjainkig fennmaradtak. Savariaban a nagy terület miatt ilyen rétegsor felgyülemlésére nem volt lehetőség. Tulajdonképpen a terület teljes — újkori — beépítéséig a felső rétegek pusztulása folyt, részben természetes, részben mesterséges erőkkel. Olyan helyen, ahol még a XVI. sz.-ban is álltak a római falak és csak a római város egyes területein volt a XV. sz. vége előtt település, rétegeknek erősen el kellett pusztulniuk. Ami megmaradt, azt viszont a XVIII. sz. végén nagy erővel meginduló városiasodás végképp elpusztította. Ez az oka annak is, hogy Savaria területén a legtöbb esetben még a IV. századi rétegek is hiányoznak. Rendkívül fontos tehát a későrómai temető feltárása, amíg mód van rá, miután a város későantik és népvándorláskori történetéhez csak innen várhatók konkrét adatok. Különösen fontos azért is, mert a későantik temető a középkorban is a város temetője maradt, továbbá, mert a temető területén álló, jelenleg megfigyelhető részletei alapján legalább is gítikus, de római alapfalakon, szokatlan alaprajzú szent Márton tiszteletére szentelt templom feltehetőleg egy ókeresztény cella memoriae utóda, sőt talán a templom karoling^kori legléte — okleveles adattal — is igazolható.

45 A templom kutatása jelentős eredményeket hozhat. Még egy — joggal felvethető — kérdésre kell választ adnunk: miért nem vált Savaria a koraárpádkorban jelentősebb településsé, miért nem alakítottak ki megyeközpontot, vagy egyházi központot. Ennek okai talán a következők lehetnek. Bizonytalan, hogy Savaria területét a IX. században a magyarok megszállták-e itt, vagy a megszállásra csak valamivel későbben került sor. 236