Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Tóth Endre: A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon

helyesen, noha a XVIII. sz. első felében Pocodce és Miiles jól azonosították,

21 ez azonban Magyarországon nem vált ismertté. A város karoling neve problematikus.

22 Arrabona: a város neve nem él tovább. A város német Raab neve a Rába folyó német nevének átvitele a településre. VIII—

IX. századi lakossága szóba jöhet.

23 Sopianae neve is eltűnik és a Quinque Eoclesiae váltja fel; az utóbbit pedig a magyar középkori Pécs. Savaria: a város neve és lokalizációja ismert a Karoling korban és a magyar középkorban is. Szombathelyt a latin nyelvű oklevelek a kezdettől fogva leggyakrabban Sabarianak nevezik, és a XIX. sz. végéig hivatalosan % használák.

24 A hét napjairól történő településelnevezések ismeretében bizonyosnak kell tartanunk, hogy a magyar középkor legelején a település neve egyedül Sabaria volt, majd a név mellett később megjelent — feltehetően a vásártartás napjától elnevezett — Szombathely név is.

25 A város Sabaria neve — a hasonló esetekkel (vö. : Szentlászló — Csütörtökhely, Tirna — Nagyszombat) ellentétben — szívósan tovább élt. A város Sabaria neve annyira közismert volt a magyar középkorban, hogy a település nevét a Szombat — öszszetételű egyéb települések nevének latin „fordítására" is felhasználták.

26 Egyéb adatok a lakosságkontinuitás bizonyítására: 1. Általánosságban: Venantius Fortunatus galliai költő (Trevisöban született 530 körül, és meghalt 600 után, mint poitiers-i püspök) személyesen is járt a pannóniai területekkel szomszédos Noricumban, a pannóniai születésű (i. sz. 510 körül) bragai szent Mártonról szóló dicsőítő költeményében azt írta,

27 hogy a püspök Pannoniának arról a részéről származott, ahol az ő idejében még római polgárok éltek.

28 Sajnos az adat nehezen értékelhető, miután bragai Márton születési helyét nom ismerjük. Az azonban ^bizonyos, hogy Pannónia egy nagyobb területén döntő többségben még római lakosság élt a VI. sz. végén is; ugyanakkor a vers arra is utal, hogy az egykori tartomány más részein a római (későantik) lakosság kevésbé maradt meg. Meg kell említeni azokat a forrásadatokat is, melyek a VI—

VII. század folyamán különböző háborús eseményekkel kapcsolatban Itáliából és a Balkánról részben a későantik kultúrát is hordozó, elhurcolással Pannoniába került népességről szólnak.

29 Ezek a népességek hozzájárulhattak a helyben maradt lakosság fennmaradásához és későantik kultúrájuk megőrzéséhez. Fontosnak kell tartanunk az ad ripam Danubii tartott 796-os zsinat közlését,

30 mely szerint a karoling hódítók a Dunántúlon — feltehetően szektás — keresztényeket találtak. Ezek a keresztények részben bizonyára szintén a továbbélő későantik lakosság utódainak tarthatók.

31 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az orosz évkönyvek és Anonymus adatait sem, melyek a Dunántúlon (és a honfoglalók által megszállt területen) vlah és „római" népelemeket említenek. 32 Ez a kérdés sincsen még megnyugtatóan megoldva. Végül a bizonyítékok sorában meg kell említeni azokat, melyek két római város, Savaria és Scarbantia lakosságának továbbélését tanúsítják. A délfranciaországi Vienne-Ъеп fennmaradt a bencés rendben boldogként tisztelt Leonianus apát sírfelirata,

33 mely szerint ő Pannoniában, Sabariaban született, a barbárok hurcolták el Galliába, ahol később a vienne-i szent Péter kolostor apátja lett. Leonianus születését az őt említő adatok alapján mindenképpen a hun uralom szétbomlása utáni időre kell tennünk: tehát nem a 234