Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Tóth Endre: A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon

A földrajzi nevek továbbélését tekintve Melich János munkája alapján

11 következő a helyzet: a Dunántúl területén a következő víznevek továbbélése igazolt : Danuvius — Duna, Arrabona — Rába, Sala — Zala, Mursella — Marcall, a Balaton Pelso neve a IX. sz.-ig a Szombathelyen átfolyó Gyöngyös patak Savaria vagy Savarias neve legalább a IX. sz. végéig, illetve a patak felső folyásán átalakulva Zó'bern-né a mai napig.

12 Továbbá a Duna, Dráva. Száva esetében a folyók hossza miatt a név fennmaradása természetes, a többi víznév fennmaradása nem kézenfekvő, miután kisebb területen folynak keresztül; olyan területeken, ahol a folyók teljes hosszában csak egyfajta népesség lakott. E népesség eltűnésével a víznévnek is meg kellett volna szűnnie. Ezekhez a víznevekhez sorolhatók még azok is melyeknek etymonógiáját Melich nem tudta megadni.

13 Azonban ő a római ill. a korábbi név fennmaradását csak ott vizsgálta, ahol erre a római korból konkrét adattal rendelkezett. A fennmaradt víznevek területi megoszlásából kitűnik, hogy a nagyvizek kivételével az öszszes többi folyónév nyugatdunántúli: a Rába, Marcali és a Balaton nyugati végétől nyugatra találhatók. Továbbá azok a víznevek is, melyeknek etymológiáját Melich nem tudta megadni, szintén a Nyugat-Dunántúlon folynak (a két Válicka, Rinya), azokkal együtt — és ez nagyon lényeges —, melyek származtatása és levezetése nem értelmezhető sem a magyarból, sem a germánból vagy szlávból. Melich azonban egy — esetleg a területen lakó — közáplatint beszélő népesség jelenlétét nem vette figyelembe.

14 A településnevek és a települések továbbélését külön-külön kell vizsgálnunk. Egyrészt nyilvánvaló, hogy önmagában az a tény, hogy egy középkori magyar település egy római felett alakult ki, a lakosság kontinuitás szempontjából alig jelent valamit: részben a véletlen játszott közre, részben önmagában csak a hely településre alkalmas földrajzi adottságai. Néhány kivételközpontok, ispánsági székhelyek, megyeközpontok püspökségek és a legkorábbi apátságok nem egyeznek meg a nagyobb római településekkel: municipiumokkal vagy coloniákkal. A Duna-vonal eleve alig jöhet szóba, mert ott a római táborok és települések sűrűn követték egymást, részben a stratégiai földrajzi adottságok kihasználásával: ezen a vonalon a jelentősebb magyar központok: Esztergom, Visegrád, Óbuda római előzményei a lakosság kontinuitását a honfoglalásig nem jelenthetik. Győr és Mosonmagyaróvár szintén fontos átkelőhelyeknél alakultak ki: a római lakosság továbbélésére a települések egyezése nem bizonyíték; egyébkén tis mindkét esetben csak auxliaris táborok és canabae az előzményei.

15 A belső dunántúli középkori központok nem, vagy csak kis római települések felett jöttek létre. Mindössze két olyan magyar középkori település, megyeközpont ill. püspökség van, melyeknek fontos, nagyobb római város volt az előzménye, és ahol a római lakosság kontinuitása a tartomány feladása után még egy ideig bizonyíthatónak látszik: Scarbantia — Sopron és Sopianae — Quinquae Ecclesiae — Pécs. Nyugatpannonia továbbélő római városnevei a következők: Vindobona — Wien (?)

16 Carnuntum: ugyan a városnév karoling forrásokban szerepel, azonban bizonytalan, hogy csak a városnevet ismerték-e, vagy pontosan lokalizálni is tudták-e.

17 Az ezredforduló után konkrét adatokból tudjuk, hogy a terület antik nevét nem ismerték.

18 A terület specialis felhasználása mind a népvándorláskorban, mind a középkorban bizonyítható.

19 Scarbantia: a város nevének legkésőbbi ismert előfordulása a VI. sz. második feléből való:

20 azonban elfelejtődik és csak a XIX. sz.-ban azonosítják 233