Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Régészet - Tóth Endre: A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon
a pannóniai lakosság részleges, mintegy 150—200 éves továbbélését egyes területeken, sok megszorítással fogadta el. Pleidell a középkori magyar városok kialakulásánál döntő jelentőséget tulajdonított a továbbélő római városoknak. Pleidell 1934-es tanulmányára a lényegében teljesen elutasító válasz összefoglalva csak 1954 J ben jelent meg 5 a kontinuitás kérdését témául tűző konferencián. Majd a 60-as években — tulajdonképpen először — Kiss Attila foglalta össze 6 és tárgyalta részletesen a kérdést régészeti alapállásból, de mind kutatástörténeti, mind metodikai szempontból széles területen. Kiss A. és a korral foglalkozó kutatók különféle megszorításokkal, nagyrészt a záró időpont pontosabb meghatározása nélkül lényegélben elfogadják a Dunántúlon általában a római lakosság továbbélésének a lehetőségét, 7 Pleidell A. véleménye azonban általános elutasításra talált. Ezek az elutasítások — noha csak Pleidell végkövetkeztetéseit, tehát a római városok hatását a magyar városok kialakulására — cáfolták ill. tagadták, azonban Pleidell egész okfejtését is vizsgálat nélkül hagyták. Pleidell munkájának sok következtetését a későbbi időszak kutatási eredményei valóban megdöntötték, azonban azokkal az adataival, melyek bizonyos tekintetben a kontinuitás mellett szóltak, és melyeket nálunk éppen Pleidell vetett fel, nem foglalkoztak. Példaképpen elég legyen a Walch- és származékai: az Olasz-, Oláh- stb. összetételű településneveket említeni, melyekben Pleidell a Dunántúlon a római maradványnépesség településeinek elnevezését látta. 8 Az Olasz- összetételüekről a kutatás ugyan kimutatta, hogy azok a XI. sz, közepe utáni, javarészben vallon, kevésbé olasz és francia nemzetiségű lakosság betelepülését jelzik. 9 Hogy ezek a településnevek esetleg a római lakosság továbbélésének is bizonyítékai lehetnek, különösen a Nyugat-Dunántúlon, meg sem említik és nem vizsgálták. Holott a szomszédos noricumi és déli területek alapján a kérdés felvetését jogosnak ill. vizsgálatra érdemesnek kell tartanunk. 10 A problémát a kontinuitás oldaláról még részletesen tovább kell vizsgálni. A továbbiakban a teljességre való törekvés nélkül néhány olyan adatot vizsgálok, melyek egyértelműen latin nyelvű későantik lakosság továbbélését támogatja. Nem veszem most figyelembe és nem tárgyalom részletesen a közvetett történeti és régészeti adatokat. Nem vizsgálom azokat az adatokat és nem vitatkozom azokkal a véleményekkel, melyek a tartomány lakosságának gyors eltűnését — felszívódását és elvándorlását — tételezik fel, kétségtelenül egyértelmű forrásadatok alapján. Ügy vélem azonban, hogy az elvándorlással kapcsolatos adatokat túlságosan is általánosítják az egész tartományra. A következőkben részletezett adatok azt hiszen annyira támogatják a lakosság továbbélésének tételét, hogy az elvándorlásról és a lakosság pusztulásáról szóló adatokat most nem szükséges tárgyalni. Az előadásban nem vizsgálom tehát, hogy a lakosság továbbélés milyen módon történhetett. A lakosság továbbélését tekintve a jelenleg legjobban vizsgálható terület a földrajzi nevek továbbélése: ez azonban a továbbélő lakosság belső történetére csak közvetett bizonyítéknak tekinthető. Nyilvánvaló, hogy a földrajzi nevek továbbélése utal ugyan a neveket használó római lakosság továbbélésére, azonban az már csak nehezen állapítható meg, hogy a neveket ismerő és használó lakosság mennyire maradt változatlan, mennyiben vették át és vitték tovább a földrajzi neveket a betelepülő idegen népességek. Kétségtelen azonban, hogy a továbbélés azokon a területeken a legerősebb, ahol a névanyag a legkevésbé változott és a legtovább maradt fenn az idők folyamán. Azonban az antik név eltűnése a magyar középkorra még nem zárja ki eleve a település lakosságának egy közbülső időpontiig való továbbélését. 232
