Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Tóth Endre: A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon

SAVARIA 5—6. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1971—1972 A RÓMAI LAKOSSÁG-KONTINUITÁS KÉRDÉSE A NYUGAT-DUNANTÜLON TÖTH ENDRE Az előadásban

1 a Dunántúl római lakossága továbbélésének néhány problémáját vizsgálom, azután az időpont után, miután a területen a római birodalom államisága gyakorlatilag megszűnt, miután a Drávától északra a római közigazdatás, a hivatalok nem működtek, és — elsősorban — a tartomány hivatalos és központilag irányított védelme is felbomlott. Az időpontot tekintve — az események sok vitás kérdését és problémáját nem tekintve — elégedjünk meg annyival, hogy a Dunántúl területén az V. sz. második felére a római állami élet minden funkciója végérvényesen megszűnt.

2 A birodalom uralmának megszűnte azonban természetesen nem jelentette a helyi latinul 'beszélő és római kultúrával rendelkező lakosság pusztulását, sem a terület teljes elnéptelenedését. A kutatás arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy a Dunántúl területén meddig és milyen területeken, mennyiben mutatható még ki a rómaiság a gazdasági és kulturális élet bármelyik területén. Meddig és mennyiben mutatható ki tehát a területen a római civilizáció és az ezt hordozó emberanyag. A kérdés felvetésénél a következő alapvető problémák merültek fel: egyáltalában beszélhetünk-e Pannóniában a római civilizáció továbbéléséről — természetesen az állami élet és a szorosan kapcsolódó — elsősorban hivatali rendszeren kívül. Tehát a tartomány római lakossága mennyiben vitte tovább a római kultúrát, illetve ezzel szorosan összefüggésben ez a lakosság mennyire szívódott fel az ideig-óráig betelepülő vagy átvándorló népességekben, menynyire pusztult el a velük folyó harcokiban, és az idő múlásával az új népességekkel való együttélés és érintkezés következtében — amiről csak halvány fogalmaink lehetnek — mennyiben alakult át, cserélődött ki úgy, hogy saját későantik kultúrájuk megszűntével az eredeti romanizált lakosság utódainak már nem tarthatók. Az előadásban elsősorban a lakosság továbbélését próbálom bizonyítani néhány konkrét adattal; nemcsak általánosságban a Dunántúlon, hanem kisebb területre leszűkítve próbálom vizsgálni ül. bizonyítani a római (későantik) lakosság továbbélésének lehetőségét. Azzal a kérdéssel, hogy a lakosság továbbéléséből következőleg az anyagi és szellemi kultúra mennyiben és meddig maradt fenn, rendszeresen nem foglalkozom. A pannóniai római kontinuitás kutatásában az újabb időben három időszakot lehet szétválasztani. Alföldi András

3 és Pleidell Ambrus

4 tanulmányai jelentik az első időszakot. Alföldi ugyan nem elsősorban a kontinuitás oldaláról, hanem a római uralom pannóniai megszűnte felől közelítette meg a kérdést. Pleidell a maigyar középkori városok kialakulását és fejlődését vizsgálta. Alföldi 231