Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Tóth György: Gothard Jenő tudományos munkássága

tanuibnámyia jelenőik meg magyarul — reflexióként a csípős megjegyzésre. Ugyancsak Konkoly így jellemezte ezekben az években Gothardot: „ . . . aki csillagászati fényképfelvételeivel egész Európa szakembereinek nagyfokú megbecsülését vívta ki, melyből csupán saját hazája nem veszi ki részét, mert tudósaink nem becsülik meg, mivelhogy nem a berkeikben tűnt fel, nálánál nagyobbat alkotni nem tudnak, ezért erővel akarják elnyomni. Sic!!!" (Lásd: .(151), 51. old.) Az eddigi Gothard méltatok szinte kivétel nélkül legnagyobb felfedezéséül könyvelik el a Lyna planetáris ködben (NlGC 6720) a centrumihoz asziimmoLnilkusaii ollhelyezíkedő központi csillag fotográfiai kimutatását, melyet 1886-ban észlelt. Azóta minden népszerű magyar csillagászali könyv is hivatkozik erre, szinte az unalomig tárgyalva a részleteket. Nem vitás, hogy az esemény lázba hozla a világ csillagászait, de mivel azok még nagyméretű lencsés távcsöveikkel sem tudlak Golhard megfigyeléseit reprodukálni, egy évig vívott harcot az értetlenséggel, míg be ludta megfigyeléseinek helyességét hizonyítárná, egyidejűleg hangsúlyozva a reflektor előnyeit a rofraíktorral szembeni. Voltak olyanok (pl. R. Spitaler), akik arra a kijelentésre vetemedtek, hogy Golhard távcsöve „külön eget fényképez" (181). Golhard kontrollfclvélelek tucatját küldi szét a világ vezető csillagászaihoz és több publikációjában ismerteti eredményeit (39), (42), (114), (164), (189). Golhard ezen munkájával véglegesen polgárjogot biztosítóit a fényképezés csillagászati alkalmazásainak, és elméleti síkon is hatolt különböző speklrofolomelriai kutatások megindílásara (163), (206). Érdemes kitérésként megjegyezni, mely Golhard sokoldalúságát is bizonyítja, hogy még az óikkor ismeretlen cihemoluminesizioenciía területién is érídelkes kísérleteit végzett. A szentjánosbogár (Lampyris noctiluca, L.) fényének fotokémiai hatásai próbálta ki különféleképpen szenzibilizált emulziókon (50), (115), (179). Asztrofizikai vizsgálataival párhuzamosan saját készílményű spektrográfokat is használt megfigyeléseihez. Készített pl. mészpálprizmás-kvarclcncsés spektrográfot is, hogy a spektrum ultraibolya tartományában is megfigyelhessen. Ezt természetesen csakis tükrös távcsőre szerelhette az üveglencsék nagy u. v. abszorpciója miatt (51), (55), (147), (153). Az 1892-es Swift-üstökösről készüli spektruma kora csillagászainak véleménye szerint az első használható, jól kimérhető üstöfcösspelkliruim (80), (117), (180), (187). (190). Mint említettük, Golhard 10"'-es reflektora már a századforduló körül is szerény műszőrméik számíloitt. A távcső nyílásivi:szioinya=ll:7,7. Különösen spektrográfjai felvételeiknél a kis átmérő és nyílásviszony következtében a fényképlemezre nagyon csekély fénymennyiség jut. Az általa használt legérzékenyebb fényképlemez sem volt a mai szenzitomelriai skálán mérve 15 DIN-foknál érzékenyebb. Ezen a nehézségen Gothard úgy tette túl magát, hogy különösen halvány objeklumok megfigyelésekor órákig exponált. Ebben segítette kitűnően konstruált óragépe, de eredményeit sokszor elrontotta a Herény éghajlatára jellemző hirtelen beálló változás a légikor átlátszóságában. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a Gothard szerint legjobbnak vélt Schleussncr-féle orthochromantikus emulzió sem követi olyan mértékben a reciprocitási törvényt, mint a mai emulziók, továbbá antihaló réteggel sem vollak ellátva, ekkor tudjuk csak igazán érlékclni eredményeit. Gothardnál nem ritka a 8 órás expozíció sem (78), (92), (210). Ezzel Golhard a kortársait messze megelőzte. Egyébként Gothard külön tanulmányokat végzett annak érdekében is, hogy a lemezeken keletkező haló jelenségeket csökkentse (69), hasonlóképpen elsőként kezdte tanulmányozni a csillagászati fényképezés során előálló instrumentális fényelhajlás és polarizáció jelenségét (77). 79