Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Tóth György: Gothard Jenő tudományos munkássága

Különös gonddal és műszerezettséggel készült fel nagyjelentőségű spektrofotometriai tanulmányaira. Először különböző spektráltiszta gázokat állított elő és azok spektrumát fényképezte, majd néhány tiszta fém szikragerjesztett színképét vette fel ultraibolya spektrográfjával, később már Rowland-konkáv rácsos (188) spektrográffal is (210). A spektrumok kimérésére iridiumetalonos komparátort szerkesztett. Az egyes vonalak hullámhosszának mérései ma is megállják helyüket (64), (74), (116). Első részeredményeiről székfoglaló előadást tartott a M. Tud. Akadémián (74). Már eddig elért eredményei is olyan horderejűek voltak, és az egyes tudományterületeken annyi újszerűséget hozlak, hogy a magyar tudós társadalom is megmozdult, és levelező tagként befogadila végre — alapoisian elkésve a Nyuglat mellett — soraliiha (200 f). A réssel ellátott spektrográfokkal, mint említettük, Gothard távcsövének szerény mérete folytán, a halvány objektumokról nehezen kiértékelhető spektrogrammok nyerhetők. Ezen okból kezdte alkalmazni az objektív prizmát. Először kisebb méretűvel dolgozott, majd a már abban az időben is számottevő jénai Zeiss gyár és barátja, MAX PAULY segítségével tervei alapján egy 10" átmérőjű, 4,5° törőélű prizma készült számára. Ezzel 2—4 órás expozícióval megfigyelte az 1892-es Nova Aurigac-t és több planetáris ködöt. Arra az eredményre jutott, hogy bizonyos morfológiája planctáris ködök és a nova spektruma között különbség nincs. A következtetést helycsen vonta le, mikor ezeket különböző fejlődési stádiumban levő, de azonos eredetű objektumoknak vélte. Ezzel a leglényegesebb felfedezésével utat nyitott a nóvák további tanulmányozására. Ez volt az első nóvaspcklrum, mely kvantitatívc kimérhető volt. Ugyancsak ettől az időponttól lehet számítani az asztrofizika egyik legérdekesebb fejezetének, a csillagok fejlődésének tanulmányozási kezdeteit. A Gothard által kijelölt úton indult meg a csillagok első speklrálklasszifikációja, melyre azután a Hetzsprung-Russel diagram feláílHíbása és a XX. sz. modern asztrofizikai kut/a'tásiai tetliék föl a 'koronát. 1892-t írtunk ekkor! Tudományos munkásságának modern értékelése — az eddigiekkel ellentétben — ezt a szempontot nem hagyhatja figyelmen kívül: (76), (80), (82—93), (146). Vele kb. egy időben jelent meg Campbell hasonló eredményű tanulmánya is a kétféle égitest spektrumának hasonlóságát illetően; Campbell a világ akkori legnagyobb távcsövével, a 36"-es Lick refraktorral dolgozott. Erre Gothard kiegészítést mellékelt egyik tanulmányához (83), melyben felhívja a figyelmet Campbell észlelésének fogyatékosságaira: a nagyméretű üveglencse nagyfokú fényabszorpciójára az ultraibolyában, egyszersmind hangsúlyozva ismét a tükrös távcső fölényét a lencséssel szemben (191). A fényképezés csillagászali alkalmazása terén a viták és a Gothardot ért támadások régen lecsendesedtek. Egy nehézséget kellett még áthidalnia: azt, hogy a rövidebb fókuszú (fényerősebb) távcsövek gyújtósíkjában keletkező kép mérete igen kicsiny. A múlt századvég lemezei nem voltak valami finomszemcsések. Nagyítani így nehéz volt őket. Ideiglenesen úgy segített ezen V. NIELSEN dán csillagász, hogy Gothard ködfelvételeiből többet mikroszkópon át szemlélve műszerein megnagyított (87), (200 g). Ugyancsak Gothard több felvételt úgy készített, hogy különböző ideig exponált negatívokat tett ö&sze, melyeiket különíPéldkéippen szmaiihilizák (ikülönlböző színérzlékenysegű) lemezekkel készített. Ez utóbbival lényegében az ún. „composite photography" és az ckvidenzitometria alapjait vetette meg, melyet újra csak korunk ötvenes éveiben fedeztek fel és kezdtélk alkalmazni galaxisok vizsgálatára (92), (206).* * E. Lau-W. Krug: Die Äquidensitometrie. Berlin, 1957. F. Zwiczky: Morphological Astronomy. Berlin, 1957. 80