Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Patay Pál: Vasi harangok
színű, hogy igen sok esetben a közös harang körül támadt súrlódások tették azt szükségessé. Találunk is erre példát: Nemesládonnyal kapcsolatban 1847-ben feljegyezték, hogy a közösködésből kifolyólag „néha-néha ízetlenségek is fordulnak elő". 106 Vagy Rábamolnárin 1926-ban is a község különböző felekezetű lakosad között széthúzást idézett elő a harang közös beszerzésének kérdése. 107 Végül még kitérünk arra is, hogy milyen kárt okozott a két világháború a harangálloimányban. 1915-ben a Vas megyei evangélikus egyházak kizárólagos tulajdonában 102 harang volt. Ebből 1916—18 között elrékvirálták 60 darabot, ami az állomány 69 százalékát jelenti. Ez valamivel kisebb arány, mint más vidéken. Oka az, hogy sok községiben csak leányegyház iműlködilk, amely 1, legfeljitíblb 2 ibanatnggiaíl rendelkezett s a rekvirálási rendelet értelmében 1 harangot visszahagytak, hacsak őriként nem adták azt is oda. Ennék ellenére a pusztulás minőségileg volt jelentős, miivel a rekvirálás áldozataiul esett számos régi, az egyházközségeknek a türelmi rendelet kibocsátása utáni években beszerzett legelső harangján (Zsédeny 1784, Nagygeresd 1788, Ivánegerszeg 1793, Vönöck 1796, Kőiszegdoroiszló 1798, Kéld 1799) kívül olyan is, amely már a türelmi rendelet előtt is megvolt (Nemeskocs 1666, Csánig év nélkül, Rissoimlyó év nélkül, Ostffyasszonyfa 1753), ill. még a XVII. század végén öntetett (Öriimagyarósd 1699). A második világháború pusztítása már kevésbé volt érzékeny. Л 107 1940-ben megvolt harang közül 14-et vittek el (13%), ami más vidékhez képest átlagosnak tekinthető. Amellett a legöregebb elrekvárált harang is csak 1853-hói való volt (Kissoimlyó). A közölt adatok kiértékelésének lehetősége termesze lesen a fentiekkel nem merült ki. Mivel azonban jelen adatközlésünk a megye egészéi, illetően erősen foghíjas, helyesebbnek látjuk azt arra az időre hagyni, amikor már a megyében fellelhető többi adat is a i-endelkezésünkrc áll. JEGYZETEK il. Csatkai Endre, Régi soproni harang-öntőink. Sopron vármegye. 1936. máj. 31. sz. - Uő. Л soproni harangöntés és tűzoltószerek gyártásának története. (Sopron 19'42.) 2. Csatkai Endre: Vasmegyei hanangöntőkrő]. Vasi Szemle IV. (1Ш(7) 97-98. - Visnya Madár: A kőszegi harangöintők. Vasi Szemle IV. (108/7) 98-dOO. - Uő. Az utolsó kőszegi harangöntőről. Dunántúli Szemle VIII. (194(1) 288-239. - Géfin Gyula: Л szombathelyi harangöntőkről. Vasi Szende IV. (1987) (MX). 3. Adatgyűjtésünk forrásául egyrészt az egykori Dunántúli Evangélikus Egyházkerület levéltárában (Ev. Orisz. Levéltár) fellelhető püspöki és esperesi egybázlátogalások - Canonioa Visitatiok - jegyzőkönyvei, másrészt az ugyanitt őrzött, a két világháború során harangok rekviráilásának előkészítése végett felterjesztett jelentések, összeállított jegyzékek ós rekvirálási jegyzőkön у vek szolgáltak. A feldolgozott Canonica Visitatiok a következő években keltek: Egykori Kemenesaljái Egyházmegye (esperesség) 1808 (esperesi), 1830, 1859 (esperesi), 1878, 1899н1904. Vasi felső Egyházmegye 1859. Vasi középső Egyházmegye 118113, 1871, 190O, 1919. Soproni alsó Egyházmegye 1788, 1796 (esperesi), 1818, 1822, 1830, 1847, 1896, 1919, 1947. Veszprémi Egyházmegye 1831. A mai harangállományra vonatkozólag az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke állal 1959-ben foganatosított adatgyűjtés nyújtott számomra felvilágosítást. Végül merítettem egyes esetekben kéziratos, vagy nyom/tatásban is megjelenít helyi egyháztörténeti összeállításokból is. Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy mindazoknak, akik az adatgyűjtésben segítségemre voltak, hálás köszönetemet fejezzem ki. 4. Adatközlésünk a mai Vas megyére terjed ki, tekintet nélkül a régebbi polgári vagy egyházi közigazgatási lerületbeosztásra. így figyelembe vesszük mindazon községeket, amelyeket 1950-ben Sopron megyétől csatollak Vashoz, ugyanakkor eltekintünk azoktól, amelyeket ekkor elcsatoltak. 184
