Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata

A bokorhálónak három változata fordul elő: A feszítőpálcás, abrincsos bokorháló, melynél a zsinegből készült túrószacskó alakú háló hajtivány árnak tetejére hosszabb vesszőt erősítenek, annak vékonyabb vége pedig a háló farkához, vörsökének csúcsához (puptyához) van kötve, miáltal az egész hálót rugó módjára feszesen tartja, — míg a vessző vastagabbik részét a hajtivány két végét összekötő inhoz, avagy a hajtivány egyik szárához erősítik. A háló vörsökét a csúcs felé kisebbedő abrincsok teszik szabad bejáratúvá. (13. kép b.) 13 kép a. Halászai fűzkosárral b

] FeszíLőoálcás abrincsos. c) Feszítőpálcás abrincs nélküli, d) Kisebb bokorháló. A másik egyszerűbb formája abban különbözik az előzőtől, hogy azon abrincs nincsen. E két forma szájának (bejárónyílás) magassága sokszor a másfél métert is meghaladja. (13. kép c.) Jelenleg jobbára egész kicsi méretű bokorhálót használnak az orvhalászok, melyet minden feltűnőség nélkül kivihetnek a vízhez. (13. kép d.) Ennek sokszor hiányzik a feszítőpálcája, s legfeljebb egy vagy két abrincs teszi szabaddá a bejáratot. A nagyobb méretű bokorhálót három személy kezeli. Egy-egy ember a hajtivány jobb, illetve bal szárát fogja, míg a harmadik, hosszabb rúddal búvóhelyéről zavarja ki a halakat a háló irányába. Főleg csukát és fejes domolykót fognak vele. Kisebb bokorháló kezeléséhez két személy is elégséges. 153