Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata
könnyű, hajlékony lesz és nem törik. KOVÁCS Gyuri (Bózsi) a sárga színű vidrafűzböl csinálja; az elkészített daraboknak kérgét leszijja, ld a fát megszárítja, s csak azután szereli rá a hálót és veszi használatba. Az emelőhálónak pamutos részét is maga a halász köti. Régebben házilag lenkócból készített fonalból, újabban vásárolt vékonyabb zsinegből hálókötő tű és fa segítségével. Először is a tűt fövetik, rászedik (megszedik) zsineggel, majd hurkot kötnek rá, mely után egymás alatti sorokba kerülnek a szemek balról jobbra haladva. Minden egyes szem kétölléssel készül, áthúzva a zsineget az előző szemen s utána kötik a hurkot. Ha rosszul (nem előírás szerint) kötik meg a szemet, akkor futószem keletkezik, mely ideoda csúszik s így a beléje kerülő hal azt könnyen széjjelnyomja és megmenekül. A hálókötésnek ez a módja az ujjak használata nélkül történik, kivéve a kisujjat, melynek segítsíéigéviel gombköléskor feszítik a zsineget .kétszeri bújtatássá. BOÍRSITS József is így kötötte a hálót és a ma élő öreg halászok tőle tanulták ezt. TÖRŐ Ferenc (Gájger) szerint: „Amikor Boraits kötött és nékünk magyarázta, hogy kölll azt osiinyáni: kácki (tilos) vuót cigarettáznyi, ne hogy küégessük a hálószemeket; ő maga is ezért cgyméter hosszi szárú pipát szít és aztotat mindiég a leányáve gyújtatta meg." A helybeli halászok kb. tíz éve ismerik már a hálónak neckötéssel való készítését is. Ezt, egy helybeli kádármester özvegyétől, GUTTMANN Józsefhétől tanulták, de nemigen használják. Ennél a módszernél ugyancsak balról jobbra haladva kötik a szemeket, de nem kétszeri bújtatással, hanem ujjra szedve és tűvel átfűzve egy kötéssel csomózzák a gombot. Az általánosan ma is használt módszernél szaporítással készülnek a szemek. Az első sorba 1, másodikba 2, harmadikba 3 és így minden további sorba eggyel több szem kerül. A háló felének megkötése után viszont fogyasztással, soronként egy-egy szemmel kevesebb. A fogyasztást ligy kezdik, hogy az első fogyasztó sornál, annak végén két szemet kötnek egybe; a következő sornál ugyancsak 2—2 szemet, s ezáltal minden sorban egy-egy szemmel kovesébíb lesz, s a végén máir csialk egy mamáid. A szemek mérete leginkább 2X2 és 3X3 cm, — a hálók pedig 1-től 2 négyzetméter nagyságúak. Az apró szemű, csalihal fogásra szolgáló hálók kisebbek. A nagyobb hálók könnyebb kezelhetősége céljából újabban egyesek kötelet kötnek a rúd vékonyabb végére, míg a vastagabbikra egy rövid keresztfát szegeznek, amire két lábbal ráállnak, hogy a rúd el ne csússzon, és a kötél segítségével emelik fel a hálót. Ez a forma megegyezik HERMAN О. által a Sió mentéről ismertetett hálóval. 20 Mások kétágú fát szúrnak le a partba s az arra fektetett hálórúd vastagabb végét lenyomva könnyen emelgetnek. 21 E két változat csak néhány év óta ismeretes Csákánydoroszlóban és máris kiveszőben van, mert az orvhalászok inkább a közepes nagyságú emelőhálót használják ,mcllyel könnyebben mozoghatnak a tilosban és a rúd végét kétkézre fogva minden különösebb fáradság nélkül felemelhetik. Az emelőhálónak negyedik változatát 10—15 évvel ezelőtt a csörötneki születésű NYÁRI Ernő honosította meg, aki azt szülőfalujában látta. A négyszögletes háló szélső szemeibe zsineget fűzött 22 s vele azt kissé összehúzta, miáltal közepe öblössé vált. E hálóféleségnek futuóhálu a neve s mind az abrincsok, mind az emelőrúd erősebb fából készülnek, hogy a sebesfolyású víz fenekére is leszorítható legyen. Ha emeléskor nagyobb hal van a hálóban, úgy az az öblös részt lehúzza, miáltal tarisznya keletkezik, amiből a ponty se tudja kidobni magát. Ezzel a hálófélcséggel akkor is kifogható a hal, ha a halász véletlenül arra ráteszi, ami többször előfordul. Ilyenkor a hal felfelé menekülve 151
