Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata

Halászásnál legalább három személy dolgozott. Egyik a parton, öntésen tartotta a háló végét, a másik a csónakból vízbe eregette a hálót, a harmadik a csónakot kezelte, majd a hiaijólköítiél segítiságiétviel a pantihoz húzta a háló másiilk szárnyát. Ha negyedik személy is közreműködött, úgy utóbbinak feladata az volt, hogy a hajóban tartózkodva, az ágba vagy tuslkólba elakad,! hálót kiszabadítsa, továbbá, hogy a zavaróipóznával a vizet döngölgesse halaknak hálóbazavarása végett. A húzóhálót vagy vállon, vagy pedig kis négykerekű gurdévai, szekérrel szállították ki a halászathoz. 11. kép. Lékek elhelyezése a jég alatti halászatnál A húzóhálóval való jégalalli halászatnak ma már csak emléke él a faluban. Régebben mind a Rábán, mind a holtágakban egyaránt űzték a halászatnak ezt a módját. A jégen liéklikakat vágtak fejszével, melyek téglalap alakban helyezkedlck el egymástól 2—3 méterre. (11. kép.) A hálónak vízbebocsátási helyén egy nagyobb beeresztü likat, valamint vele szemben a kihúzó helyen ennél is nagyobb kühuzuó likat nyitottak. A háló húzása a huzuködélre erősített veziérpuózna segítségével történt olyformán, hogy utóbbit a jég alatt lékről-lékig tologatták. III. EMELŐ HALÁSZAT Emelühálu. Ma is ez a leginkább használatos hálófélcség. Részei: a 2—4 cm átmérőjű szemekből álló, spárgából kö*ö;tit hálu, anin&lk mégy sarkát kiiíesizífbő két háluvesszü, vagy hajtivány és a 4—5 m hosszú hálupuózna. Előbbi rendszerint mogyorófából, az utóbbi fűzfából készül. Általában olyan fafajtát használnak fc lerre a célra, mely ha megszárad: 150