Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata

9. kép. Halászás Jiúzóliálóval földön jól fekvő burgonyát vagy répát, melynek tetején köralakú nyílást vágtak ki késsel. Ebbe a mélyedésbe henger alakúra göngyölt kariont helyeztek. Л belül üres papírhenger közepén át a burgonyába egy vékony fapálcát szúrtak, mely jóval hosszabb volt a hengernél, így a vége kiállt belőle. Ezek után a halász bal kezével megfogla a hengerből kiálló pálca végét, jobb kezével pedig a tűzhelyen kis edénybon felolvasztott ólmot beöntöttc a henger alakú karton és a pálcikák közé. így egyenlő vastagságú, belül üres óilomiruidat kaptáik, amit vasfűrésszol vagy olyan nagyságú darabokra vagdaltok, melyeknek hossza-szélessége egyforma, avagy pedig kissé hosszúkás formájú. (8. kép е., f.) Az így elkészült nehezéket egyik oldalán hosszában felvágták, hogy a háló inára — egymástól 20—25 cm távolságra — felerősíthető legyen. A felerősítés összekalapálással történt. Vörsökös huzuhálu. Húsz évvel ezelőtt még használatos volt a 10—12 m hosszú és 80—90 cm széles gyalomháló is, melynek közepén levő, néhaJíét métert elérő vörsökjének csúcsába nagyobb követ kötöttek. A húzóháló fontos tartozéka az átlagosan 4 m hosszú és 60 cm széles hajú (csónak), melyet az ügyesebb halálszolk magulk készítetitek öl. (10. kép.) Bandázjatánalk neve buókkony, elmozdítható ülőkéje a hajudeszka, több méter hosszú rúdja a hajupuózna; a csónakban rendszerint van még egy-egy evezü, rövid nyelű kislapát és csáklo és szükség szerint halzavaru puózna. Utóbibi egy rúd, melynek véglére ndhéz vasdarabéit, ,öl!hasiználódott kerékpuskát erősítettek. 149