Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata

Huzuhálu. Nagyabb tömegű hal fogásária legmegfelelőbb halászszerszám volt a spárgából kötött húzóháló. Л halászok maguk készítették hálukötű fa és tű segítségével, amiket leginkább akácfából faragtak, mert az síkosabb és így könnyű volt vele hálót iköiimi, de készült vízhoztafáhól is.

17 (8. kép a., b.) Mind a kötőfia, mind a tű lapos. A Csörötnekről származó NYÁRI Ernő henger alakú kötőfát használ. Újabban a húzóhálóval való halászat tilos, s ezért ilyen háló már nem készül. 8. kép. a) Hálókötő tű. b) Hálókötő fa. c) Fenyőkéreg bukófa. cl) Bukófa esztergályozott fűzből, e) és f) Ólomból öntött hálónehezék. A patak és a holtágak meghúzására 8—14 m hosszú és 90—100 cm széles hálót használtak. (9. kép.) Ennél a hálószemek 3—4 cm lyukbőségűek és az egész háló vékonyabb zsinegből készült. Ezzel szemben a rábai halászainál már valamivel vastagabb zsinegből kötött háló járta, midlyinek szjélesisiége 100—150 cm, hossza 50—100 m, s a hálóSMcimidk is iniagy o'hhaík : 4—5 cm átmérőjűek. E hálóféleség csak a méreteikben különbözött a másiktól. A húzóhálónak kél vége egy-egy apacshoz volt erősítve. Közepén kissé öblös, de nem annyira mint a gyalomháló kálája. Ettől jobbra és balra esik a háló szárnya. A. háló felső része a fölöliésza. A felső és alsó hálószemeken átfűzött és az apacsra erősített vékonyabb kötél tartja feszesen a szárnyakat. Az alsó átfűzött kötélhez egy második is hozzá van erősítve, a hálónehezékek részére. Ez a kötél a háló ina. Az apacs aíluil keltiéágiazó karó, mely általában megegyezik HERMAN Ottó által bemutatott komáromi alakkal.

18 A kellős ág közé beszorított és hozzákötözött téglának, köszörűkő darabnak, vagy az apacsként használt herék puskának az a rendeltetése, hogy a háló alsó széleit a víz alatt tartsa. A lésza felső szélén, a hálószemeken átfűzött vékonyabb kötélhez egy másik kötelet is erősítettek a parafa, vagy másik nevén bukuófák részére, melyek egymástól 25—30 cm távolságra állottak. Ezek tartották a víz színén a háló felső részét. A bukófát az erdei fenyő kérgéből készítették 3 cm vastagságban, 5X5 cm, illetve 5X8 cm nagyságiban. Sarkait lefaragták, sokszor annyira, hogy köralakú, vagy ellipszis fonmájúalklká váltak. 8. kép c.) Később már a bukófát helybeli fúró-faragó emberekkel eszlcrgályoztatták, könnyű fűz- és nyárfából, hosszúkás, gömbölyded formára, 4X6V2 cm nagyságban. Mindkét bukófalelcség közepébe lyukat fúrlak (utóbbinál hossztengely irányában) és azon át fűzték fel a háló kötelére. (8. kép cl.) A hálónelbezélket (nehezik vagy uólom) a hálása maga öntötte ólamból. Az ősi, kővel vagy égetett agyaggal való súlyozásnak nyomát sem találtuk. Ölomnehezékck öntése a következőképpen történt: Kiválasztottak egy nagyobb, lehetőleg alul kissé lapos, így a 148