Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata
6. TÖRPEHARCSA (Amiurus nebulosus La Sueur.) Törpeharcsa. Három évtizeddel ezelőtt telepíliöltlélk be a Hásiiíkia-itóba. Azóta az összes vízben elég gyakori. 7. RÉTI CSÍK (Misgurnus fossilis L.) Csíkhal. A múlt században, — amikor még sok volt az iszapos fenekű vadvíz a bözsiég területén — a hadászat tárgyát képező közönséges halnak számított. Ma már ritkábban fordul elő. 8. iKÖVI CSÍK (Ncmlaclhíillus baribatuilus L.) Kigyus hal. Ez a gazdiaságiillag számiba nieim jöhető apró hal a kavicsos csurgókon mindenütt megtalálható. 9. VÁGÓ CSÍK (Cobitis taenia L.) Kigyus hal. Legritkább csíkféleség. A nép összetéveszti az előbbivel. 10. TOPONTY (Cyprinus carpio L.) Ponty. Az előző században a harcsa mellett a legjelentősebb hala volt Csákánydoroszló vizeinek. Számuk egyre fogy, különösen amióta megszűntek a holtágak és a malomgátak. Jelenleg a törzsalakból kitenyésztett magas hátú pikkelyes, tükrös és csupasz változata egyaránt előfordul. Kifogott nagyobb példányok: 11,70 kg-os (1930 körül húzóhálóval a Hásika-tóból), 9,60 kg-os (1930-ban húzóhálóval a Vöröspatakból), 8 kg-os (1930-ban emclőhálóval a Rábából), 6 kg-os (1935-ben emelőhálóval a Rábából.) 11. KÁRÁSZ (Carassius carassius L.) Kárász. A Hásika-tó és a Nagyárok főhala. Az előbbi vízből került ki az utóbbi évtizedek legnagyobb kárásza, egy 87 dkg-os példány. 12. COMPÓ (Tinea tinea L.) Compó, cigánhal. A község iszapos fenekű állóvizeinek hala, melynek nagyobb példányai már ritkán kerülnek hálóba. 13. MÁRNA (Barbus barbus L.) Marina. Főleg a Rába hala. Gazdasági jelentősége ma már nem számottevő. Leginkább 1/2—1 kg-os példányok kerülnek hálóba, horogra. 14. FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ (Gobio gobio L.) Feniékjáru, vágu, p ... a vágu. A két patak gyakori apró hala. Orvhalászok szívesen felhasználják az éjjelihorog csalihalaként. 15. SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE (Rhodeus seniceus amiairus Dlodh.) Ezt az aprótesitű, pompás színezetű halacskát a nép nem ismeri. Szaporodása a folyami kagylóhoz van kötve, így az ezzel bővelkedő Vörös- és Csíkpatakban megtalálható. 16. DÉVER KESZEG (Ahrtamiis brama iL.) Diéviér, lapuóta, lepinhal, fejjiér diéviér. Csákánydoroszló folyóvizeinek lakója. Nagyobb példányok ma már ritkán foghalók. 17. LAPOS KESZEG (Abramis balíerus L.) Diéviér, lapuóta, sárgo diéviér. Nagy ritkán akad a hálóba a Vöröspatakon. 18. KARIKA KESZEG (Blicca björkna L.) Lapuóta. A Rába és a két patak hala. Gazdasági jelentősége nincs. 19. KÜSZ (Alburnus alburnus L.) Fiszfahal, fiszfaleviél hal. 5 Általánosan előforduló szeméthal. 20. SÜLYTÁSOS KÜSZ (Alburnus bipunclalus Bloch.) A Rábából ismert apró halféleség. Halászok összetévesztik az előbbivel. 21. BÁLIN (Aspius aspius L.) üőnhal. A Rába és a Vöröspatak, de főleg a Csíkpatak ritkábban előforduló jóízű hala. 22. VÖRÖSSZÁRNYÚ KESZEG (Scardinius eritropthalmus L.) Lapuóta, pirosjarkü hal, keszeg, .füzkeszegß Gsákányídoroszló .összes vízében [megtalálható szeiméilíhal. 23. BODORKA (Rutilus rutilus L.) Lapuóta, pirosfarkú hal, keszeg, füzkeszeg. Gazdaságilag nem jelentős, mindenütt előforduló hal. 24. DOMOLYKÓ (Leuciscus cephalus L.) Bálin, fejjiérhal, naffejü fejjiérhal, fejjiérponty. Mindhárom folyóvíz gyakori hala. Nagyobb példányok nem ritkák, így némi gazdasági jelentőséggel bír. 139
