Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata

SAVARIA 4. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1936—1970 CSÁKANYDOROSZLÓ NÉPI HALÁSZATA CSABA JÓZSEF A Körmend és Szentgotthárd között fekvő, 2000 magyar lakosú Vas megyei Csákánydoroszlónak halászati szempontból legjelentősebb vize a Rába, amely Gasztonynál lép be területére, hogy annak déli szélén haladva Hegyhátszenlmárton s lvánc és a község között elválasztó határt képezzen; majd néhány km-es szakasz után északkeleti irányba fordulva érinti a doroszlói falurészt, s utána hamarosan eléri Horvátnádalját. Mintegy 8 km-es szakaszon mossa, illetve hasítja a község határát, de ha e szabályozatlan nagy víz folyásának kígyózó kacskaringóit is figyelembe vesszük, úgy akkor 10 km utat tesz meg Csákánydoroszló területén. Az a rész, ahol a Rába átfolyik: az erdei és a hegyháti domb vonulata között húzódó, alacsonyabb síkság, melynek tengerszint feletti magassága a gasztonyi szélen 204 m, Horvátnádaljánál pedig, ahol a folyó kilép a község területéről, 194 m. Ez a 10 m szintkülönbség megfelelő sebességet biztosít a Rábának, ami nemcsak lehetővé tette itt a vízimalmok üzemeltelését, de befolyásolja egyes halfajok megtelepedését, szaporodását is. Mélysége 1 m-től 7 m-ig változik. Főhala a harcsa, márna és a paduc. Egy darabig párhuzamosan folyik a Rábává. _s vele a doroszlói községrésznél egyesül a Vöröspatak, melyen több csurgó váltja az 1 m-től 4 m közötti mélységű szakaszokat. Említésre érdemes hala a harcsa, csuka, fejes domolykó és a ponty. Az északi részen közel ÍV2 km hosszan, országhalárt képezve húzódik a Csíkpatak.

1 Medre jóval szűkebb a Vöröspatakénál s vizének mélysége is csak ty^-től 2 m-ig váltakozik. Leggyakoribb hala a csuka, harcsa, ponty és a ragadozó őn. Miután az osztrák halár mentén folyik, ezért jelenleg nem halászhaló. Korábban leginkább a kemcstaródfai orvhalászok keresték fel, mert a községből, az erdőn keresztül észrevétlenül, könnyen elérhették; no meg halbősége miatt is szívesen halásztak ott emelő- és bokorhálóikkal, különösen áradás után. Ilyenkor a németújvári (Burgenland) halastóból megszökött pontyokból sok szép példányt foglak ki. A* község állóvizei — az egykori holtágak maradványai — összezsugorodlak, s ma már kevésbé jelentősek. Legnagyobb közöttük à Hásika-tó: kb. 300 m hosszú és helyemként 10—30 m széles, ,1—5 m mély, isok sárga vízitökkel (Nuiphar luteum L. et Sm.). Halállománya többségben amerikai törpeharcsából, compóból és kárászból áll. Kisebb állóvizek még, váltakozó vízmennyiséggel a Balogáttya a fejjiér vízitökkel (Castalia alba L. Woodw. et Wood.), a Nagy ár ok és a Holtrába, többféle vízinövénnyel. Ezeíknieik a viztíkmeík szinte egyedüli halállománya a kárász, a compó és a réti csíík. Meg kell még említenünk a doroszlói falurész alatt elterülő két vizet, a vasút és 137