Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében II.

eltérő magyarázatra. Az első keresztények szeretetvendégségcin a gyülekezet elöljárója megáldott, megtört és szétosztott egy kenyeret és körbeadott egy borral telt poharat, „az áldás kelyhét". Pál apostol figyelmezteti hiveit a lakomák rendjének fenntartására, mert azok sokszor elfajultak: „Valahányszor ebből a kenyérből esztek és ebből a kehelyből isztok, az Ürnak halálát hirdetitek, mígnem eljő . . . Aki nem méltó módon eszik és iszik, önmagának ítéletét issza és eszi." (I. Kor. II, 26-29.) Hyppolitus kánonjai szerint a hivek „egyenek és igyanak a jóllakásig, de sohasem a részegségig. . . Senkise beszéljen sokat és ne kiáltozzon". BALOGH: i. m. 113. p. 313. ZSILINSZKY MIHÄLY: A magyarhoni protestáns egyház története. Bp. 1907. 229. p. 314. BALOGH: i. m. 118. p. 315. LANG JÁNOS: i. h. 316. BEBZE NAGY JÁNOS: A csodaszarvas mondája. Ethn. XXXVIII (1927), 79-80. p. 317. Vö. „a csíráztatás ma is meglevő misztikus vonásai"-val, Ethn. LXX (1959), 351. p. 318. Vö. „a szublogikus mámor" fogalmával, Ethn. LXX (19Ö9), 356. p. 319. RÁCZ ZOLTÁN: Családi ünnepek és szertartások. Bp. I960. 320. SZENDREY ÁKOS: Lakodalmi szokások gyűjtése. Bp. 1956. 321. CS. FOCS EVA: Kötés-oldás a magvar néphitben. Ethn. LXXIV (1963), 5,85-612. p. 32)2. CSALOG ZSOLT: A magyar népi fonástechnikák típusai. Ethn. LXXIII (1962), 302323. p. 323. HOFFMANN TAMÁS: Bevezetés az anyagi műveltség néprajzi kutatásába. Bp. 1962. (ELTE-jcgyzel) 100-107. p. 324. Vö. GUNDA BÉLA: A kultúra integrációja és az etnikai csoportok alakulása. MŰVELTSÉG ÉS HAGYOMÁNY (Debrecen) V (I960), 3-112. p. 325. Tanulmányunk a NÉPMŰVELIiSI INTÉZET támogatásával a családi ünnepek és szertartások szocialista értelmezésének elősegítése, 1964-ben készült. HOCHZEITSKUCHEN IM KOMITAT VAS SÁNDOR DÖMÖTÖR Die Rräuche und Zeremonien an den Festtagen haben im Leben einer jeden Gesellschaft einen auffordernden, aufbietenden, evozierenden Charakter; sie bewegen die Gesellschaft zum Zusammenhalten, zur Solidarität hinsichtlich eines gemeinsamen Ziels. Eine solche gruiidmenschlichc Angelegenheit ist das Hochzeitsfest; dadurch werden die jenigen Gcfühlsmomeiitc in aller Welt entladen und zur gemeinschaftformenden Kraft gemacht, die aus der Angst und Rangnis für den Erfolg in der Retätigung beider Kontrahenten hervorquillt. Eines der symbolischen Requisiten dieser rituellen, zeremoniellen Handlungen ist der Hochzeitskuchen. Zweck der Abhandlung ist die Reschrcibung einerseits der Anferligung des Kuchens, der einzelnen Momente dieser Arbeil, ihrer Bedeutung und ihrer Treiben, andernseits zu der zum festlichen Verbrauch und Verzchrung tradilionsgemäss geknüpften Gesten — besonders im Komitat Vas, aber auch die bei den Hochzeitsbräuchen des ganzen Ungartums und darüber hinaus der ganzen Menschheit auftretenden Erscheinungen vor Augen haltend. / .Genetik und Typologie der festlägigen Bachwerke. Die Kuchenarten sind eigentlich aus feineren Massen hergestellte Varianten des Rrotes, die man mit solchen Ornamenten und Symbolen versieht, die die festlichen Umstände repräsentieren. Im Gange der Geschichte sind auch sehr abweichende Formen des Rrotes herausgebildet worden. Die weichen oder verhältnismässig harten Kuchen- und Rrotteige halben hinsichtlich dier Rilidsiainilkeit zwei Haupttypen. Die ursipränigHiiidhe Form des Ku131