Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében
lácsét, csak cipóalakúra formálják ki az egyes darabokat és cukrot, meg cimentet (fahéjat) is raknak bele. 20—30 évvel ezelőtt a lakodalomban papkalácsot is készítettek, — Okányban ma is csinálják. Ez is kerek kalács volt, a közepén lyukkal, melybe egy literes üveg bort tettek. A kalács közepén levő lyuk volt az üveg fészke. Kendővel letakarták és a lakodalmas menet élén a vőfély vitte a paphoz. 46 A kalinkó tehát karingózó rúd, vagyis többszörösen megcsavart és karikára hajtogatott kalács volt, — tésztarúdból készült és nem gombócból. Idők folyamán a kétféle formálási alaptechnika sokszorosan keveredett. A kalács szó napjainkban sem kifejezetten egy süteményformát jelent, hanem kelt tésztából igen sok és sokféleképpen formált sütemény gyűjtőneve Vas megyében is. Leginkább kerek, fonott, vagy legalább is görbe formájú sütemény minden kalácsféleség. A vasi lakodalmakban leggyakoribbak a kerek alakú kalácsok változatosan vegyített formájú változatai. 47 Maga a kalács szó a kolo „kerék" jelentésű és továbbképzett szláv szó származéka. A kolac a szláv nyelvekben „panis rotundus, radförmiger Brot" jelentésű szó: a süteményféle elnevezésének alapja a kerek, középen bemélyedő vagy éppen lyukas, karika formájú tészta. 48 Nyelvünkben a szó a XIV. század vége óta fordul elő „torta, placenta" jelentéssel, de ehhez a szóhoz a mai kalácsformák egyikét sem kapcsolhatjuk. Nem állíthatjuk bizonyossággal azt, hogy a szó átvétele idején milyen kalácsféleséget jelölt. Egyik, 1523-ból való adat szerint a kalyacz (kalács) szó nem valamilyen szláv kenyeret, hanem „gallus panis"-t azaz fehér kenyeret jelentett. Nem formai, hanem etnikumhoz kötött minőségi különbséget jelent a „kerék". 49 A fehér liszt fokozottabb mértékben valóíelhasználásának lehetőségét ismereteink szerint valóban a középkori francia malomipar fejlettsége teremtette meg, azonban régebbi nyomait is megtaláltuk a galloknál a fehér kenyér kedveltségének. 50 A vidéki francia halotti torokon fogyasztott bracelet (középlatin brucella ^precella) nevű perecsütemény, amely sohasem zárt teljesen, hanem mindig egy kis nyílása van, elnevezése összefüggésben van a latinban is használt braces szóval, 51 amely tkp. „gallus neve valami kitűnő fehér gabonafajnak, amelyből különösen szaladot (lepényt) készítettek." 52 A gall braces szó latinul tkp. scandala ~ sandala „tönköly v. alakor." Mind46 Molnár Mihályné 36 éves ref. lelkészné és falusi öregasszonyok közlései szerint. Gyűjtő: 1. a 45. jegyzetben. 47 Helyszíni megfigyelések alapján 1949 — 1957. években, Vas megyei tevékenységeim során. E hosszú idő alatt érlelődött meg a jelen tanulmány témája „a terepen". 48 KNIEZSA ISTVÁN: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp. 1955. 1, 240—241. p. Az orosz kolacs „Art rundlicher Kringel, geflochtene Semmel aus dünnen Teig" — „wegen der runden Form von kolo". VASMER, M. Russisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg 1953. 1, 595. p. 49 „Vniuersos pruentes parciales de promontorio Heghfar vocato in Comitatu de Vgocha adiacenti puta gallos panes wlgo kalyacz auenam." Lelesz Acta 129/41. Szamota, OSz. 438. p. 50 RAP Aies: i. m. 184. 51 A braces szóról PLINIUS írja: „Galliae quoque suum genus farris dedere: quod illic Brace vocant, nos sandalam, nitidissimi grani et alia differentia est, quod fere quaternis libris, plus reddit panis, quam far aliud." (Lib. 18. cap. 7.) Du Cange Glossarium&nak adatai nyomán (1681-es kiadás, 601. p.) a Totius latinitatis Lexicon (Lipcse—London 1835. I, 341. p.) a braces szóról így ír: „vox Gallica, qua significatur genus farris in Gallia provenmentis, quod a Collumella dicitur ... Ex brace factum Italicum bracciatello, bellariorum genus ita appellatum, quod armillae figurám habet, quodque vulgo Itali brazzadella, Germani Brätzeln dicunt." (V. ö. GEORGES, К. E. : Ausführliches lateinisches-deutsches Handwörterbuch. Leipzig 1869. 635. p. (Hofier a pereobrezel^ bretzel szót a francia brasselet tájszóval hozza kapcsolatba, azonban a fr. köznyelvben a bracelet jelentése „karperec, karkötő" ; a ropogós sütemnyé (bretzel, perec) neve craqueline. 52 FINÁLY HENRIK: A latin nyelv szótára. Bp. 1884. 259. p. FINÁLY az áldozatoknál használt, sós alakorlisztből, — tehát igen fehér lisztből, — készített lepényszerű kenyeret — igen jellemzően szaladnak, magyarítja, amely nálunk ma is jólismert dunántúli édes lepény. V. ö. Ethn. LXXI, 45 — 58. p. BAROVIUS 1593-ban a bracest az erjesztett sörféle italok alapanyaga Székelyföldön is jólismert neveként említi: „materia cerevisiae et totidem avenae cubulos maiores, mediumque cubulum braces, ita ipsi Siculi vocant cerevisiae, solvere teneatur." BAROVIUS JO. D.: Syntagma 180