Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

két növény a neolitikum gabonafajtája Középerurópában, a középkor óta termesztésük elhalóban van. Lisztjük kiválóan fehér színű.

53 Ezek a jellegzetességek arra mutatnak, hogy a fehér lisztből készült perec készítése nem csupán a finomliszt nyerésén alapuló gall (nyugateurópai) találmány, hanem egyéb természeti jelenségekben is gyökerezik.

54 FETT ICH NÁNDOR véleménye szerint a magyar regösénekekben az ökör szarván levő főtt perec olyan jelkép, „amely népköltészetünkben gyér nyomokban Erdélyben maradt meg, mint az ősi dák hagyomány képviselője "

55 FETTICH a kerek fonott kalácsot (perecet), a mennyegzői lakomák elengedhetetlen ünnepi ételét nem nyugateurópai technikának, vagy természeti jelenségen alapuló hagyománynak, hanem keleteurópai kultikus jellegzetességnek tartja, melynek formája a nap (kerek idom) és a föld (k ockázottság) jelképét egyesíti magában.

56 A kör (napkorong ~ sütőkorong) különféle beosztásait : a négy, öt, hat részre való felosztást nem foghatjuk fel népi (dák) sajátosságként, mert a neolitikumtól kezdve az óindiai, ózsidó, óperzsa, ókeresztény és ógermán szimbolikában is kever edve jelentkeznek, tehát mindegyiknél régebbiek. A két egymásba fonódó háromszög (Dávidcsillag), a hexagramm a pentagrammal és a svasztikával (horogkereszt) alakilag igen sokszor vegyül. Maga a vegyülés nem etnikai jellegzetesség, viszont etnikai jelenség a vegyülés következtében előálló és maradandó jellegű állandó helyi formája a kalács készítésének. A FETTICH által bemutatott dák arany, ezüst és bronz perecek két vége nem zárul össze teljesen körré, hanem félhold (patkó) alakot vagy nem teljesen bezáródó köralakot mutat. Olyan fémkarpereceket is látunk, amelyeknek két szára keresztben van egymásra helyezve, s a csomózást, a hurokkötést kezdeti fázisában rögzíti.

57 Az ékszerforma által rögzített kötéstechnikát tekinthetjük a kalács-összekulcsolás kezdeti fázisának is, ha alaposabban megfigyeljük a német perecek XVII—XVIII. századi ábrázolásait.

58 (22—27. kép) HÖFLER szerint már az ősközösségben a megholtak szellemeiben való hit és később az ősök kultusza alakította ki különféle ajándékok sírba helyezésének szokását. Már a fiatalabb kőkorszak sírjaiban találunk táplálékmaradványokat, ruhát, ékszert, fegyvert, használati tárgyat, állatcsontokat.

59 A kenyér, valamint a kenyér készítéséhez szükséges magvak az elemek és a „termőerők" szellemeinek, még korábban pedig az emlékezetben élő ősök (jó) szellemeinek (Allerseelen) adott áldozatok és más démonoknak (rossz szellemeknek) szánt ajándékok voltak.

60 A spirális, patkó, perec, karika és korong alakú tésztakészítmények alakjai a bronzkorszak ékszereivel nagy hasonlóságot mutatnak ugyan, azonban szerintünk nem ezeknek az utánzásai, hanem fordítva.

61 Az ékszerek sűrítve, absztrahálvajjelzik a tésztakészítmények társadalmi értékét. institutionum imperialis ac Ungarici. Claudopolii 1593. V. ö. BARTAL ANTAL: A magyarországi latinság szótára. Bp. 1901. 82. p. A braces tehát mind az édes lepény, mind a sör készítésével (maláta), mind a kerek alakú fehér áldozati kalács készítésével összefüggő szó, s részünkről komoly nyelvészeti és történeti vizsgálatot érdemel. ÉLET ÉS TUDOMÁNY XX (1965), 492-494. p. 53 RAPAICS- i. m. 128. p. Vö. TANGL HARALD: Fehér kenyér — barna kenyér. 54 HÖFLER: Weihnachtshebäcke. Wien 1905. 41 -43. p. GOMBOCY ZOLTÁN, Magyar Nyelv I (1905), 164. p. BAKÓ FERENC: Az erdőhorváti perec-sütő asszonyok. Ethn. LXIII (1952), 416-432. 55 FETTICH NÁNDOR: A Júlia szép leány balladáról. Ethn. LXX (1959), 73. se FETTICH: i. m. 74. p., SZABÓ ÁRPÁD: Mágia és vallás. Bp. 1949., BOLL: Die Sonne ím Glauben und der Weltanschauung der alten Völker. Stuttgart 1929., EHRENREICH: Die Sonne im Mythos. Leipzig 1915. 57 FETTICH: i. m. 70-73. 2-6. kép. 58 A Deutsches Brotmuseum in Ulm anyagában. L. a 34. jegyzetet. 59 HÖFLER: i. h. 60 O. A. ERICH—R. BEITL: Wörterbuch der deutschen Volkskunde. Leipzig 1936. 226.. 255. p. ERDŐDI JÓZSEF : Egy babona európai útja. (Frászkarika.) Magyar Nyelv L (1954), 83—90. p, 61 CZUCZOR—FOGARASI szerint (III, 332. p.) a holdat tréfásan istenkalácsának is mondják. V. ö. ERICH—BEITL: i. m. 226—228. p. stb. 181