Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Szövényi István: A szüret jelentősége a régi Kőszeg gazdasági életében
xendelkezett a tanács, hogy „elseöben azN. Város Szőlőjét fogják szedni" ? ъ Mivel pedig a harcok alatt a lakosok száma is megfogyatkozott, és nem lehetett a munkát robotban kapásokkal végeztetni, a magisztrátus felhatalmazta a kamarást, hogy „pénzen bizonyos szedőket fogadgyon 1 ' . 36 1710-ben a sok szenvedés betetőzéseként pestisjárvány ütötte fel a fejét. A pusztító döglialál továbbterjedésének megakadályozása végett a szüret rendjét így szabályozta a tanács : „.. .az mostan grassáló (garázdálkodó) betegséghmiatt... az nem inficiált (nemfertőzött) Hostatiak, és Szigetiek foghnak szednyi, utollyára az inficiáltak és a külső kapun lévők, hogy így az egészségessek ne inficiált ássanak" , 37 A szőlőhegyek őrzésére kirendelt szőlőpásztorokat évenként augusztus 10-én választották. Elöljáróik külön a magyar és a német hegyek gondozására kijelölt hegymesterek voltak. A hegypásztorok választása éppen a termés biztonsága érdekében történt a szőlő- és .gyümölcsérés idején. Ritkán ugyan, de megtörtént az is, hogy jóval előbb alkalmazta őket a tanács, sőt járandóságukat egy-egy pénzzel meg is toldotta, mert a kevés gyümölcsöt igen lopták. 38 Az eddigiek ismeretében nem szorul bővebb magyarázatra az a kérdés, hogy miért mérték helyileg oly szigorú mércével a szőlőlopást. Főleg az idegenekkel szemben táplált bizalmatlanság és óvatosság hosszú évszázadok keserű tapasztalataiban gyökerezett. A háborús események idején a reguláris, de még inkább a kóbor csapatok először a szőlőket dézsmálták. Némethy Gergely, Bocskai vezére is 1605-ben az ellenálló várost azzal fenyegette meg, hogy „kicsinytől foghiva nagyigh bizony minden Zeöleö hegyeteketh minden hasznával egyetemben semmivé teszőnk.. ." 39 Érthető tehát az a gondos elővigyázat, amivel a szőlőhegyeket őriztették. A szőlőpásztorok 13 pontba foglalt „instructiója" minden visszaélés elkerülése végett részletesen körülírta, hogy mi minősüljön lopásnak? A szabályzat 2. és 3. pontja szerint ha „ Valamelly nehézkes Asszony, a vagy . .. valamely böcsületes Várossy személy találna ki menni a kinek szőleje messszére volna, és méglen oda jutna, addigh szomjuságának megh oltására egy kereszd szőlőt ... föll venne, azért megh ne büntetessék, hanem ha mod nélkül cselekednék, a maga szőleje is közel lenne, és csak annak meg kíméléséért cselekedne, az ilylyen érdeme szerént megbüntetessék". A tettenért tolvajokkal szemben a hegypásztoroknak kerülniök kellett minden hatalmaskodást. „Valakik Lopásért a vagy egyébb kár Titelekért az Pásztoroktul megh fogatatnak, az ollyatinok magoktul a Pásztoroktul megh ne büntetessenek, hanem az Hegy Mester ereje által, hogy ha pedigh az factum (cselekedet) nagy tehát az Hegy Mesterek tartozzanak Biro Uramnak be mondani." A szabályzat a hegyszomszédoktól is feltétlen becsületességet kíván. Mert „Hogy ha valamelly Ember Lopásképpen szomszédgyának szőlejét, a vagy Gyümölcsét szakasztana a vagy föll szedné (a melly gyakran meg tőrtényék) az ollyatinok meg büntetessenek, és Biró Uramnak is tudtára legyen adva." i0 A tanács a tolvajokra mért büntetés kiszabásánál a nyilvános megszégyenítésen kívül a szokásos testi fenyítéket is alkalmazta. 1722-ben a városi harangozó középső fia barátjával és egy német katonával a sörháznál dorbézolván, szőlőt lopni mentek. A garázdálkodó ifjakat a hegymester a bíró elé állítatta, aki úgy ítélkezett, hogy „elei(k)-ben titetvin, egy 35 Vjkv. 1709. 122. 1. 36 Vjkv. 1710. 290. 1. 37 Vjkv. u. o. 38 Vjkv. 1728. 789. 1. 39 Chernél K.: Kőszeg sz. kir. áros jelene és múltja 61. 1. 40 Polgárkönyv II. köt. 24-26. 1. Áll. Levtár Szhely 272
