Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Szövényi István: A szüret jelentősége a régi Kőszeg gazdasági életében

3. KÖTET SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1965 A SZÜRET JELENTŐSÉGE A RÉGI KŐSZEG GAZDASÁGI ÉLETÉBEN SZÖVÉNYI ISTVÁN Régi polgári városaink, így Kőszeg életében is kezdettől fogva fontos gazdasági tényező volt a szőlőtermelés. A bor értékesítéséből származó jövedelem nemcsak a polgárság életviszonyainak, de a városgazdálkodásnak is fokmérője volt. Ezt a tényt az 1746. évi protokollum tömören így fogalmazta meg: „...az Bornál az N. Városnak nintsen egyéb hasznosabb gazdálkodása. . ."

1 Ugyanerre utal az 1740 óta vezetett „Szőlő Jövésnek Könyve", melyet a tanács azért kezdeményezett, hogy ,,.. .az Posteritás (utókor) is megh tudhassa minémö boldogh és boldoghtalan sorsra jutott ezen Városnak állapottya.. ."

2 A találomra kiragadott adatok közül idézhetjük még a város 1738. évi pénzügyi mérlegét is. Eszerint a különböző forrásokból származó 9450 Ft 65 pénz bruttó bevételből 3291 Ft 73 pénz folyt be a városi pincészet borainak eladásából, tehát az összbevételnek több mint egyharmada.

3 A korai századokra vonatkozó feljegyzések gyér száma miatt a művelt szőlőterület nagyságára megbízható pontossággal csak a XVIII. századtól kezdve következtethetünk. Fennmaradt ugyan néhány „Bergbuch" az 1500-as évek második feléből, de ezek a vagyonjogi változásban történt törlések és áthúzások miatt szinte áttekinthetetlenek. Az első hiteles telekkönyvnek az 1738. évi hegyközségi nyilvántartást

4 tekinthetjük, mely a tulajdonosok alfabetikus sorrendjében a szőlőbirtokot az akkor szokásos vödör (Eimer) és itce (Halb) mértékegységben tünteti fel. Mivel a vödör, mint területmérték a szőlő minősége, fekvése és a városhoz való közelsége szerint 800—1000 • öl között ingadozott, az itce pedig ennek 8-ad része volt, az átszámítás csak megközelítő pontossággal történhet. Eszerint 1738-ban 820 magyar holdnyi terület volt művelés alatt. A szőlők főleg a hegység keleti és déli fekvésű lejtőit borították, de átnyúltak még a Gyöngyösön túlra is. Hasonló nagyságú szőlőterületről tudunk a filoxéra pusztítását megelőzően a múlt század 70-es éveiben is.

5 Ez a szőlőterület az 1738. évi hegyközségi nyilvántartásban szereplő 436 tulajdonos között elég aránytalanul oszlott meg. A termelők zöme, 223 szőlőbirtokos (51 %) 1 holdon aluli törpebirtokon gazdálkodott. Ebbe a kategóriába tartoztak az őslakos kapások (vinicolae, hauerok) utódai is, akik szerény jövedelmet jelentő szőlőparcellájuk művelésén kívül kénytelenek voltak még bérmunkára is vállalkozni. 173 tulajdonos (40%) kezében 1—5 holdnyi birtok volt, ami viszont arra enged következtetni, hogy a lakosság többségét 1 Kőszeg város közgyűlési jegyzőkönyve (a továbbiakban: Vjkv.) 1746. 243. 1. 2 Szőlő Jövésnek Könyve ab Anno 1740, Jurisich M. Múzeum 3 Kőszeg város számadási könyve 1738, Jurisich Múzeum 4 Kőszeg város promontoriális iratok, Szhelyi Állami Levéltár ^ 5 Chernél K.: Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja 24. 1. Î7* 259