Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Szövényi István: A szüret jelentősége a régi Kőszeg gazdasági életében

alkotó kispolgári középréteg, a kézművesek egy része nemcsak iparával, hanem — miként azelőtt — gazdálkodással, szőlőműveléssel is foglalkozott. Mint jellemző adatot említjük, hogy 5 holdon felüli birtokkal mindössze 40 tulajdonos (9 %) rendelkezett, mégis ez az elenyésző kisebbség 340 holdat, tehát az egész művelt terület 41 %-át tartotta birtokában. Ez a tény mindennél világosabban bizonyítja, hogy a feudalizmus hanyatlása idején a földtulajdon lassan kicsúszott a termelők kezéből, és a városi burzsoázia, valamint a falak közé betelepült földbirtokosok kezében összpontosult. Közéjük sorakozott fel a polgári város is, melynek szőlőbirtoka idők folyamán egyes családok kihalásával jelentősen gyarapodott. 1738-ban még csak 36 vödör (27 hold)

6

, 1755-ben már 55 vödör, azaz mintegy 45 hold szőlő volt a város birtokában.

7 A rendszerint nem egy tagban, hanem különböző dűlőkben fekvő szőlőbirtokok müvelését az öröklött módszerekkel dolgozó kapások végezték, ők gondozták robotban a polgári város szőleit is. A politikai jogokból kirekesztett kapásság a város társadalmának nagy fokú differenciálódása következtében a nincstelen napszámosokkal együtt külön réteget alkotott. Mivel a polgárjog elnyerése részben a vagyoni helyzet függvénye is volt, a város hierarchikus szervezetében a kapások sokáig nem tartoztak a concivis, hanem csak az inquilini (lakos) kategóriába. Mostoha életkörülményeik, kiszolgáltatottságuk szembeállította őket a vagyonos osztállyal, erre jellemző adalékul szolgálhatnak a XVII. században fellángolt függetlenségi harcok helyi eseményei. Természetes, hogy az uralkodó patrícius réteg saját biztonsága érdekében igyekezett soraikat bomlasztani. Egyrészt megtűrte, hogy a némi vagyont szerzett kapások idővel bejussanak a polgárok soraiba, másrészt éket vert közéjük, főleg a Habsburg gyarmatosítás időszakában szított, nemzetiségi ellentéttel is. Állításunkat megerősíti az egykorú városi krónika. 1718. április 11-én „Ballá János mint magyar Feő Hegy Mester panaszképpen jelenteié hogy az Szigethi kapássok

8 háromszor anyon vannak, mint az Magyar, mégh is dividálnyi (elkülöníteni) akarják maghokat az meczéskor, és az Szigethi el vigezvén az maghok részeket, el mennek: Azért az N. Tanács azt determinálta (határozta), hogy ennek utána indifferent (együttesen) dolgozónak, mert mind a város szőleje, és azt nem lehet dividálnyi (megosztani), vagy részt csinálnyi, hogy egyik azt el vigezvén, az többit ott hadgya."

9 Hosszú időn keresztül mint tapasztalt termelők és borszakértők a kapások töltötték be a városnál a „bor vonyó" és „füzir mester" tisztséget. Az előbbiek a dézsmaszedésben, a borszállításban és fejtésben ténykedtek, a füzir mester pedig űrtartalom, csöbör szerint mérte az eladásra kerülő bormennyiséget. Ez a tisztség fontos bizalmi állás volt, a magisztrátus döntése nem is hagyta a kapások kezében. Az indokolás bepillantást enged a XVIII. századi Kőszeg válságos gazdasági helyzetébe. „Mint hogy ekkoráigh — írja a nótárius — az Bor fizérlisben, sok deffectusok (hiányosságok) tapasztaltattak és az attul eset, hogy mindenkor csak kapások voltak az fizérlök, az itt való Concivilitásnak (polgárságnak) pedigh az Bora volna egyedül reminsige, hogy abbul valami subsidiumot (támogatást) vehetne, szüksige megh enyhittisire. Azért statuáltatott (úgy határoztak) hogy az modo imposterum (a jövőben) az Bor vonyok magokat absolute (egyáltalán) ne merészellek az fizérlisben, hanem ha valamely Bor vévö jövend az N. Városra tartoznak magokat az füzir mesternél insinuálnyi (bejelenteni), rendöltettek 6 Kőszeg város számadási könyve 1738, Jurisich Múzeum 7 Vjkv. 1755. 383. 1. 8 A „Sziget" Kőszeg északi külvárosa, nevében azt az időt őrizte meg, mikor még a város árkába vezetett Gyöngyös patak e részen szigetet alkotott. Lakói nagyrészt német nemzetiségűek voltak. 9 Vjkv. 1718. 32. 1. 260