Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Katona Imre: Habán emlékek Vas megyében

Az anabaptisták vagy újkeresztények általában díszes kivitelű edényeikről ismeretesek, pedig az edénykészítésen kívül számtalan mesterséggel foglalkoztak és szinte minden „iparágban" utolérhetetlent alkottak. A legkedveltebb „iparáguk" a molnárkodás és az ezzel összefüggő ács-mesterség volt. A molnárkodás iránti vonzódásuk bizonyára vallási tanításaikkal lehetett összefüggésben, mert — mint az esztergomi Főszékesegyházmegyei Könyvtár egyik 1552-es másolatából ismeretes apokalipszis-kódexe is tanúsítja — a malom, gyülekezetük szimbóluma volt. A molnárkodáson kívül szinte minden mesterséggel foglalkoztak, az elefántcsontfaragástól a takács- és a kötélverő-mesterségig. A NyugatMagyarországon élő anabaptisták között is éppúgy találhatók ácsok, malomépítők, molnárok, vincellérek, kádárok, pintérek, mint más gazdasági szakértők és a legkülönbözőbb foglalkozást űző iparosok, késesek, gerencsérek, bútorkészítők, cserzővargák, szabók, kovácsok, orvosok, fürdősök és kertészek. A számadáskönyvek felsorolásai között azonban csak azok az iparosok találhatók, akik közvetlenül földesúri szolgáltatásban álltak, azonban hiányoznak, akik készítményeikkel, mint önálló iparosok, a lakosság szükségleteinek ellátására dolgoztak. T. i. a bevándorló anabaptistáknak vagy újkeresztényeknek csak egy része állt közvetlen földesúri alkalmazásban, a többiek — mint ezt a sárospataki adataink valószínűsítik — jobbágy- vagy zsellértelkekben laktak s a földesúr csak azokra a készítményeikre tartott igényt, melyet a házért és a telekért kellett fizetniök. Helyzetük a jobbágy-mesterekéhez hasonlított, akik a házért és a jobbágy- vagy zsellértelekért megfelelő ellenszolgáltatással és naturáliával tartoztak a földesúrnak az urbáriumok előírásainak megfelelően. Ilyen jobbágy- vagy robotos gerencsérek a XVII. század első felében is éltek Nyugat-Magyarországon. Ezeknek írta elő a földesúr, hogy jobbágyszolgáltatásaik ellenében évente 200 kályhafiókot kell a földesúrnak elkészíteniök. Ha a földesúr az előírtakon túlmenően is igényt tartott munkájukra, minden esetben külön pénzbeli fizetésben és naturáliában is részesültek ugyanúgy, mint az anabaptista vagy újkeresztény iparosok. Ennek tulajdonítható, hogy Nyugat-Magyarországon már a század elején megindulhatott a habán kerámia elnépesedése. Ha meggondoljuk, hogy a Felvidéken csak 1743. után indult meg az anabaptisták erőszakos katolizálása és kerámiaművességük hirtelen hanyatlása, akkor igen korainak tekinthetők azok a nyugat-magyarországi anabaptisták megtérítésére mutató adatok, melyek szerint egyikük-másikuk már az 50-es években katolizál. Ha ezt az adatot összevetjük azzal, hogy Nyugat-Magyarországon már a robotos vagy jobbágy-gerencsérekkel a 20-as években együttműködtek, igen korai elnépiesedéssel számolhatunk. E feltételezést csak támogatja, hogy a Batthyány — levéltár számadáskönyveinek bejegyzései szerint a sucrescenciáról hivatalosan is gondoskodtak a Batthyányak. így pl. Batthyányné kívánságára az újkeresztény gerencsér 1636—37-ben 2 inast is tart. Az 1640-es években is vannak inasgyerekek az újkeresztény gelencsérnél, sőt késest és kertészinast is találunk köztük. Az inasok nem anabaptista, hanem jobbágyés zsellérszülők gyermekei, akik a mesterség elsajátítása után a lakosság szükségleteinek kielégítésére dolgoztak, mert ilyen, anabaptistáknál tanult keresztény mesterrel egyszer sem találkozhatunk a szolgarend soraiban. A Batthyány-levéltár számadásaiban csak 1662-ig találunk anabaptista vagy újkeresztény kézművesekről említést. 1662 után már nem tartózkodhattak Nyugat-Magyarországon, vagy — korábbi kiváltságos helyzetükkel ellentétben — ugyanolyan feltételek mellett dolgozhattak, mint azok a jobbágymesterek, akiknek szokásos évi készítményeikért nem pénz és naturália járt, hanem csak jobbágy, vagy zsellértelek. hoztak el egy szekerén mjnden partekastul. Mastan penig Vgi meg ráköttök hogi száz szekér sem tudna el vinnj eöket. OL. Batthyány lt. Tiszttartókkal való lev. 1 —201-es fasc.i 193. sz. levél. (Évszám nélkül, de feltehetőleg az új keresztények panaszára adott válasz fogalmazványa, melyet Batthyány Ádám adott tiszttartóinak.) 256