Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében
A kenyér elkészítésnek Vas megyében is kialakultak a helyi formái, amelyek főként a tészta elkészítésében, a készítés szerszámaiban és a tészta megsütésében észlelhetők, nem magában a kenyérben, amelynek íze a leglényegesebb etnikai különbség. Karakó községben (Vas megye) módunk volt megfigyelni a kenyér készítésének hagyományos módját ezért állításaink igazolására részletesen ismertetjük. 22 Karakón a kenyérsütő kemence a ház konyhájának belső, hátsó részében foglalt helyet, legtöbb helyen az egyik sarokba építve. Kenyérsütés előtti napon a kemencéhez készítették a fűtéshez szükséges tüzelőt (fa, kukoricaszár, napraforgószár, vékony ágfa). Délután beáztatták a kovászt. Némely háznál szárított komlóvirágot is tartottak, azt is beáztatták. (Levét a kenyér ízesítésére használták.) A kamrából a konyhába hozták a dagasztószéket, a dagasztóteknőt, — ez rendszerint nyárfatörzsből kivájt, ún. cigányteknő volt. A teknő egyik felébe öntötték a lisztet, majd átszitálták a teknő másik felére. A teknő egyik felében csak egykenyérnyi lisztet hagytak, este ebből keverték az áztatott kovász levével a kiskovászt Erre ráhelyezték a kovászfát, vagy sütőfát, majd melegített pelét (tepsit) borítottak rá. Abrosszal — a sütőruhával — takarták le az egész teknőt. Ezt az abroszféleséget csak is erre a célra használták nyújtott téglalap alakja miatt. És hogy a kiskovász meg ne fázzék, mégvánkost vagy dunyhát is tettek rá. Reggel az első munka a kenyérdagasztás volt. A kiskovászra langyos vizet öntöttek és összekeverték vele a lisztet: megdagasztották. Ekkor fűtötték be a kemencét is, a teknő mellé pedig a kerek szalmazsomborokat rakták és mindegyikre szakajtóruhát terítettek. A fűtés idejének vége felé a zsomborokba szakajtották ki a kény ér tésztát. Szakajtásnál egy félnagyságú kenyeret is készítettek: apompst. Szakajtás közben néhány kiscipónyi tésztát langalónak tettek félre. Szakajtás után a teknő oldalára tapadt tésztát kanállal lekaparták, ennek egyrészéből sütötték a kisvakarcsot. Másik részét belisztezték, jól széjjel morzsolták, beletették a vászonanyagból készült kovászos acskóha. és meleg száraz helyre — szekrénytetőre, mestergerendára — tették. Ez lett a következő sütéshez szükséges kovász alapanyaga. Amikor a kemence elég meleg volt, kuruglával kihúzták a parazsat és a hamut, majd kukoricacsuhéból készült pemettel kipemetelték. Ekkor következett a langaló megsütése. A cipó nagyságúra megkelt tésztát a sütőlapátra helyezték, azon sodrófával kinyújtották 1—2 cm vastagságú lapra és a sütőlapáttal betették a kemencébe. A lepényszerű tészta 3—4 perc alatt átsült. Még forró állapotában fokhagymával jól bedörzsölték, zsírral megkenték és sós tejfellel nyakonborították. Frissen, forrón fogyasztották. A langaló kiszedése után megkezdődött a kenyértészta bevetése. Az első kenyértésztát ráborították a sütőlapátra, hideg vízzel megmosdatták, keresztet vetettek reája és a jobbkéz mutatóujjával lyukat nyomtak a tészta közepébe. Ezt a mőveletet csak az első kenyérrel végezték, majd sorban bevetették a többit is. A pompost.és a vakarcsot utolsónak hagyták. A kenyértészta kb. két óra alatt sült meg. Ekkor kiszedték és megmosdatták. Egy-egy család 8 — 10 kenyeret sütött egyszerre. A kenyeret kamrában — amíg volt: szalmatetős padláson — tárolták külön erre a célra készített kenyértartó rudakon. Amikor már kéthetes volt a kenyér, és annyira megkeményedett, hogy vágni alig lehetett, vizesruhába takarták, hogy könnyebben lehessen szétdarabolni. Leírásunkból látható, hogy a kenyér hagyományos készítésének módjai olyan külsőségekben nyilvánultak meg, amelyek napjainkban a sütőipar nem őrizhet tovább. Nem a tészta készítése változott meg, ma is azok az alapanyagok kellenek hozzá, mint évezredekkel ezelőtt, de minőségileg sokféle változás történt. A napjainkban csodálatosan kifejlő22 Az adatokat Horváth István, a jánosházai honismereti szakkör vezetője gyűjtötte. Adatközlők: özv. Bognár Gáborné 88 éves, özv. Papp Gáborné 85 éves, özv. Kovács Károlyné 76 éves borgátai földműves feleségek. — V. ö. a kenyérkészítés szerszámainak részletes leírásával, KARDOS LÁSZLÓ: Az Őrség népi táplálkozása. Bp. 1943. 100 — 116. p. 172
