Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

Korongalakú kenyér- és kalácsfélék és díszítéseik. 1. Fából készült kopt kenyérbélyegző Salamon-pecséttel a kereszténység előtti időkből. (Kairó — Höfler nyomán). 2. Lepénykenyér vagy lyukaskenyér Finnországból. (Kiel 1917 — Maurizio nyomán.) 3. Cseremisz áldozati kenyér. (Holmberg nyomán.) dött készítési technika kezdeteire természettudományos értékű megfigyelések még a középkorból sem állanak rendelkezésünkre, azonban a ma is élő egyszerű készítésmódok analógiái kutatásainkhoz igen sok támpontot nyújtanak. Az etnográfiai és a művelődéstörténeti kutatások azt a tényt valószínűsítik, hogy a tésztakészítés először Keleten, — Japánban vagy Kínában — alakult ki legkorábban, honnan nagy kerülőkkel jutott el Itáliába. Az egyiptomiak már régen ismerték a kelesztett kenyér készítését, amikor a híres római légiók mindennapi eledele még nem a kenyér hanem a kása volt. A rómaiak a hazánk területén a neolitikumban már ismert pépet, pépes levest, kását később kerek lepénnyé is megsütötték, valósággal konzerválták.

23 170 körül, a makedóniai háború után vezették be ezt a kemény kenyeret, amelyet még nem lehetet késsel szelni, csupán törni. Európa nyugati és keleti felén mind a kásák, mind a kenyerek finomabb változatait is ők terjesztették el.

24 A római kenyér formájáról és anyagáról vannak olyan adataink, amelyek azt mutatják, hogy a napjainkban használatos kenyérformák és süteményalakzatok a rómaiak által ismert és terjesztett régebbi, keményre sütött és konzervált kenyérformák változatai. Ezek az ősközösségi kerek kenyérformák azonban azóta sokszorosan viszszahatottak egymásra is: e formák mind hasonló konyhatechnikai folyamat eredményei. E racionálisan feltárható történeti folyamat részleteiről adataink nincsenek.

25 Ma a tésztáknak nagyon sok fajtáját ismerjük alapanyaguk és technikájuk szerint Vas 23 RAP Aies RAYMUND: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története. Bp. 1914., A. MAURIZIO: Die Geschichte unserer Pflanzennahrung. 1927., W. ADRIAN: SO wurde Brot aus Halm und Glut. Getreideanbau, Getreideverarbeitung und Bäckerei der Vorzeit. Bielefeld 1951. KARÁCSONYI L. : Sütő- és tésztaipari technológia. Bp. 1943. I, 4 — 5. és II, 121 — 122. p., VIRÁGH FERENC: Békéscsabai Ifjúság és Élet II (1964), 84 — 85. p. Az alapvető irodalomhoz 1. még a 33 — 34. sz. jegyzetet is. 24 Cs. SEBESTYÉN KÁROLY: Milyen kenyeret ettek a honfoglaló magyarok? Szegedi Füzetek I (1934)., GUNDA BÉLA: Prehisztorikus jellegű őrlőkövek a Kárpátokban. Ethn. (1958), LXIX, 331—351. p., HARMATTA JÁNOS: Iráni nyelvi adatok a kenyér történetéhez. Ethn. LXIV (1953), 167 — 196. p. ECSEDI J. : A debreceni és a tiszántúli magyar ember táplálkozása. Debrecen 1935. GUNDA BÉLA: AZ iráni kenyér történetéhez. MŰVELTSÉG ÉS HAGYOMÁNY (Debrecen) III, (1961), 219—224. p., DÖMÖTÖR SÁNDOR: Dunántúli és alföldi édes lepények. Ethn. LXXI (I960) 45-58. p. 25 GUNDA BÉLA : A magyar népi műveltség keleteurópai helyzete. NÉPRAJZI TANULMÁNYOK (szerk. ORTUTAY GYULA) Bp. 1949. 9. p., TÁLASI ISTVÁN: Az anyagi kultúra vizsgálatának tíz éve. Ethn. LXVII (1955), 5-43. 173