Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Wessetzky Vilmos: Egyiptomi istenek Pannóniában
ember felé fordulásának nevezhetünk. Az egyiptomi vallásban eddig inkább csak a néphitben találkozhattunk a könyörgéseket meghallgató istennel. A görög—római korban nemcsak a — mondhatnók — tudományosan gyógyító, egykor történeti személyek, most segítő istenek : Imhotep és Amenophis (Hapu fia) a legismertebbek — tisztelete terjedt el, 10 akiknek kultuszát sok szentély, többek közt az említett der el medinei templom is hirdeti. Általánosabbá válik az „aki meghallgatja a kéréseket", 11 ,,aki ahhoz megy, aki hívja", vagy hasonló kitétel, mint pl. az Edfui templom felirataiban szereplő ugyanilyen értelmű jelzők: „akinek a szeme nagy és sok füle van" (a meghallgatásra). 12 Mindezek a jelenségek csökkentik azt a távolságot, amely a klasszikus világ szemlélete és az ősi egyiptomi közt fennállt. Az egyiptomi vallás abban a korban sokkal több embert ragadott meg, mint ahányan gúnyolódtak rajta. Néhány klasszikus írónak és egyházatyának az egyiptomi vallásra vonatkozó bírálata nem egyszer igen felszínes megfigyelésre támaszkodott. Az a kétirányú szemlélet, amely a császárkorban, így Pannóniában is az egyiptomi vallás elterjedésének legfőbb forrása volt, tulajdonképpen ellentétes irányú, de aztán találkozik a kettő: vágy az egyiptomi istenek után, és a császárkultusz. 13 Részletezésük jelen esetben nem lehet célunk. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a provinciákban kialakult istenelképzelések nem azonosíthatók teljesen az első Ptolemaiosok alatt elterjedt kultuszokkal. A legutóbbi irodalom utalt már arra, hogy a Ptolemaios-féle vallási propaganda hangoztatása a két népfaj közelebbre hozásával alapos revízióra szorul. 14 Utalnunk kell S. Morenz legutóbbi megállapításaira is, hogy milyen helytelen Isis-misszióról beszélni. 15 Isis és a többi egyiptomi istenség római ornátusban is Egyiptom reprezentánsa maradt — erre utalnak többek közt a szertartások, a Nílus-jelenetek elterjedése, magának a papnak a személye. A klasszikus rabszolgatartó társadalom keretei közt egyforma erővel ragadta meg a vágy a halhatatlanságot ígérő, a sors felett is álló istenek után az alsó és felső rétegeket egyaránt. E szempontból, — elsősorban a provinciák szemszögéből nézve — revízió alá szorul Cumont alapvető műve is néhány részletében, nemcsak Bryaxis személyével kapcsolatban, de a Serapis kultusz autoritáson nyugvó bevezetése, és Isis és Serapis univerzális istenségkénti felfogása néhány vonatkozásában is. Az utóbbinál utalnunk kell arra, hogy éppen a provinciák, az itt jelenleg vizsgálandó terület anyaga is értékes hozzájárulást jelent a császárkori egyiptomi kultuszok alakulásának tanulmányozásához. Vonatkozik ez elsősorban Serapis alakjára, aki egyre inkább a Sótér szerepét veszi át, és ez az elképzelés jut előtérbe, elsősorban a feliratos anyagban, főként katonai réteghez kötötten Pannoniában is, de feltételezhetjük, hogy segítő, gyógyító jellege jut kifejezésre szobraiban is, ha az Iseum területén előkerült fejet ide soroljuk. 16 I ° V. ö. S. Morenz: Zur Vergöttlichung in Ägypten. ZÄS, 84 (1959) 132 ff. V. ö. továbbá E. Otto: Zwei Bemerkungen zum Königskult der Spätzeit. MDAIK, 15 (1957) 193 ff. II E. Otto: Gott und Mensch, 81, 87, 154 ff. 12 U. a. Zum Gottesbegriff der ägyptischen Spätzeit, 279. 13 A fáraó isteni személyére v. ö. G. Posener: De la divinité du Pharaon. Paris, 1960. Az egyiptomi későikori kultuszokra, ill. a római császárokra vonatkozólag két újabb jelentős munka: R. Merkelbach: Isisfeste in griechisch-römischer Zeit. Beiträge zur klassischen Philologie, Heft 5, Meisenheim am Glan, 1963. E. Köberlein: Caligula und die ägyptischen Kulte, Beiträge d. Klass. Phil. Heft 3, 1962. 14 A problémát már érinti: T. A. Brady: The reception of the Egyptian Cults by the Greeks. The University of Missouri Studies. Missouri, 1935, 11 ff. Részletes kifejtése, teljes irodalommal: P. M. Fraser: Two Studies on the Cult of Sarapis in the Hellenistic World. Opuscula Atheniensia III. Lund, 1960. КШ. 18 ff. Alapvető megállapításokat tett Castiglione L. e kérdésben kandidátusi dolgozatában. 15 S. Morenz: Ägyptische Nationalreligion und sogenannte Isismission. ZDMG, 111 (1961) 432 ff. 16 Az egyiptomi templomoknak, ill. papoknak a görög —római korban gyógyító jellegű szerepéről: F. Daumas: Le Sanatorium de Dendera. BIFAO 56 (1957) 35 ff. 143-