Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Pleisztocén famaradványok Szombathely környékéről

1. kép A perenyei kavicsfeltárás. (1. sz. lelőhely) Photo 1. Die Schotteraufschliessung von Perenye (Fundort No. I.) 1. sz. lelőhely: Perenye. (1. kép) A falutól K-re, a pliocén dombvonulat és a Gyöngyös patak között húzódó sík területen több helyen is találkozunk kisebb-nagyobb kavicsgödrökkel, feltárásokkal, melyekből a felszíntől számított mintegy 1,5—2,5 m mélységből, kékesszürke iszapból, különböző fajokhoz tartozó ág- és gyökér-maradványok kerültek elő. Egy kar vastagságú ág és egy hasonló vastagságú gyökér téredéke a meghatározások során Pinus silvestris-nck, egy vastagabb és három vékonyabb ágdarab Alnus glutinosa-пак, míg egy vékony és egy vastagabb ágdarab Salix fragilis-пак bizonyult. Pinus silvestris L. Évgyűrűi változó szélességűek. A vékonyabbak 18—20 sejtsor szélsek, míg a vastagabbak a 70 sejtsort is elérik. Az évgyűrűhatár a fokozatosan kisebbedő, de ugyanakkor vastagodó falú sejtek révén, melyek az utolsó 2—3 soron lapítottak is lesznek, rajzolódik ki. A kései paszta az évgyűrűnek kb. egyharmadát teszi ki, és ebben találjuk elszórtan a hosszanti gyantajáratokat, melyek átmérője 5 — 7 sejtsornyi szélességű. A bélsugarak általában egysorosak, ha azonban harántgyantajárat vezet benne, akkor három sorosak. Ennél szélesebbek egyik példányban sem fordultak elő. A bélsugarak leggyakrabban 2—5 sejtsor magasak, de 8—10 sorosak is előfordultak. A hossztracheidák tangenciális falán udvaros gödörkéket nem találunk, mely tulajdonsága alapján a Pinus cembra-to\ megkülönböztethető. A hossztracheidák radiális falán viszont egysorosán elhelyezkedve megtalálhatóak. Átmérőjük a tracheida átmérőjével arányosan növekszik, vagy csökken. A radiális metszeten ezen felül feltűnik a Pinus nemzetség jellegzetes bélyege a bélsugarak alkotta keresztmező, az egyetlen, nagyméretű, és az egész mezőt kitöltő gödörkével. 12