Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében
élnem aminémü betegség énreám essék jol lehet immár nem zaradok feljebb, mint zárattam". Batthyány Kristóf súlyos betegségéről értesülünk Guthi Oiszágh Magdolna, Bánffy Lászlóné 1570. október 16-i leveléből is. Bornemisza tehát nemcsak ismerte a Batthyányak közötti viszálykodásokat, hanem félreérthetetlenül állást is foglalt ezekben. A kemény szívű főúr, a bosszúálló apa szomorú tragédiája, mint isten büntetése bontakozik ki erről szóló leírásából. Perneszi már csak ezért is szívesen eljár ura megbízásából Bornemisza ellen, hiszen Batthyány Kristófot — akit Boldizsár ellenében támogatott — Bornemisza erkölcsileg súlyosan elmarasztalta. Bornemisza könyvéből világosan kiderül, hogy álláspontja a helyzet, a körülmények megítélésében teljesen azonos Batthyány Boldizsáréval, és ellentétes azokéval, akik a török támadások elháríthatatlanságát, végzetszerűségét hirdetik. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, amit Both Péter tudósításából ismerünk, nevezetesen, hogy Postillái 1584. évi dettrekői kiadását a Balassa és Forgách családokon kívül" a nagyságos Batthyány família" is segítette. Ez az adat kifejezetten mutatja, hogy a kiadásban a Batthyány család ekkor életben lévő tagja, Batthyány Boldizsár is közreműködött. 1580 körül a Habsburg-ellenes csoport ismét aktivizálódik. Különösen Batthyány Boldizsár szervezkedik erőteljesen. A Miksa udvarában időző világhírű belga botanikust, Clusiust a király átmenetileg mellőzi, ezért támogatásáról Batthyány Boldizsár gondoskodik. Apja, illetve Swetkovich Kata és familiárisa pereskedéseiben is közreműködő Saller Farkas látja el a Clusius személye körüli szolgálatokat. A mozgalom fellendülésére utal Bornemisza Postilláinak megjelentetése is, mely nyílt hadüzenet a lutheri-melanchthoni koncepciónak. Elképzelhető, hogy az új kiadás megjelentetése miatt figyel fel a király Batthyány Boldizsár tevékenységére. 1586-ban Rudolf megkísérli, hogy "Nádasdy Ferenccel együtt elfogassa. Rudolf terve azonban Batthyány Boldizsár és Nádasdy tudomására jutott s ezért a királyi idézésre nem jelentek meg Bécsben. Erről Ernő főherceg 1586. márc. 4-én értesíti Rudolfot. 12 Bornemisza könyve, bár szerzője hithű lutheránus volt, először mondja ki, hogy a török ellenünk irányuló támadása nem az isteni akarat megnyilvánulása, nem elháiíthatatlan, végzetszerű, hanem harcolni kell ellene. A lutherizmus azonban mindezeket figyelmen kívül hagyva, továbbra is a lakosság bűnösségében, vétkességében látta az ország romlásának okait. Batthyány Boldizsár világosan látta, hogy a lutherizmus bénítja a nemzeti ellenállás kibontakozását, amikor azt hirdeti, hogy a török támadás az isteni akarat megnyilvánulása. A lutherizmus nemcsak a belső állapotok konszolidációját akadályozta, amikor a keresztény szabadság fogalmát csupán az anyagi viszonyoktól függetlenül, spirituálisán értelmezte, hanem a magyarság nemzeti önállósága kivívásának lehetőségeit is csökkentette, mert a törökkel, a külső ellenséggel való szembefordulás helyett vallási penitenciára igyekezett korlátozni a magyaiság magatartását. Ennek is tulajdonítható, hogy nemcsak a főurak, hanem a lakosság széles rétegei is olyan vallási tanításokhoz vonzódtak, melyek lehetővé tették az ellenséggel szembeni ellenállást, a magyarság nemzeti harcát. Batthyány Boldizsár is sokat vívódott, míg megtalálta, illetve kialakította magában azt a vallásos meggyőződését, mely hazafiságával és birtokai védelmével megegyezett. Ugyanazok az ideálok vezették, mint a száz évvel később Zrínyi Miklóst, a költőt, aki kortársai42 Takáts Sándor: Régi idők, régi emberek. 1. 8. I. Balassa János — volt kerületi generális — alig szabadult ki a pozsonyi börtönből, amikor újra el akarták fogni. Ungnad Dávid 1577. IV. 30-án azt írja Rudolfnak Balassáról, hogy a vezsedelmes magyar praktikáknak ö a feje s a lengyel királlyal (Báthory val) való levelezőknek is ő az egyike. Takáts S: Régi idők ... I. 8—9. old. 173
