Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Verseghy Klára: Adatok a Praenoricum zuzmóflórájához
SAVARIA 2. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1964 ADATOK A PRAENORICUM ZUZMÓFLÓRÁJÁHOZ VERSEGHY KLÁRA A Praenoricum zuzmóflórájáról az irodalom eddig csak szórványos adatokat közölt. (В о r b ás, 1887, S z at al a 1929, 1942). A legelső gyűjtő, aki Szombathely környékén gyűjtött: S z e n с z у Imre (Emericus) volt. „Elenchus plantarum Sabariensium" с munkája csak kéziratban maradt ránk, melyből a cryptogam növényeket В orb ás: „Vas vármegye növényföldrajza és flórája" c. munkájában közölte le. A két világháború között G áy e r Gyúl a, Méhes Gyula, Ol aszl. SzegedyEmi/, M о e s z Gusztáv és lelkes szombathelyi gimnáziumi diákok, — majd az utóbbi 10 évben Károlyi Árpád, P ó с s Tamás, Horváth Ernő és magam végeztem gyűjtéseket. A gyűjtött anyag részben a szombathelyi Savaria Múzeumban (G á y e r, szombathelyi diákok, Szeged y F., HorváthE. gyűjtései); részben a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában található (Károlyi, P ó с s, Méhes, M о e s z, Verseghy gyűjtései). Hazánk legújabb növényföldrajzi felosztásában (Soó, 1960) a Praenoricum flóravidék három flórajárásra oszlik: 1. Lajtaicum néven a Lajtahegység a fertőmenti dombsorral: 2. Castriferreicum néven (vasi flórajárás) Soprontól a Ny.-i határ mentén, majd Vas megye legnagyobb részén át — az Őrségig bezárólag: 3. Petovicum néven Göcsej területe délen Lenti —Nova, keleten Nagylengyel határvonallal. A Praenoricum határai hosszú évtizedeken keresztül vitatottak voltak. A legelső, aki majdnem a mai értelmezésben körvonalazta, Gáyer Gyula (1925) volt. Jávorka S. (1940) mint a Transdanubicum egyik flóravidékét tárgyalta, de munkájában nyílt kérdés maradt a nyugati Bakony és a Praenoricum választóvonalának problémája. Hangsúlyozta viszont, hogy „a Praenoricum fogalmának létjogosultságát éppen az a körülmény adja meg, hogy elmaradnak rajta nyugat felől az Alpesi, kelet felöl majdnem az összes pannóniai elemek és a dél felöl ide felnyomuló mediterrán elemek száma is meglehetősen csekély.," Az utolsó 10 évben számos szerző (K á г о l у i—P ó с s, 1954; J e an p long; 1956; К ár p á t i-P ó с s, 1959; P ó с s, 1960; Soó, 1960, 1963) foglalkozott a Praenoricum határvonalainak meghúzásával. Tisztázódott, hogy a nyugati részről a Vendvidék a Noricumhoz csatolodik, délről határvonalat lehet húzni Lenti Nova irányában, kelet felé pedig Nagylengyeltől északi irányban a Kemenes aljáig. A Praenoricum, vagy Alpok alja „átmeneti táj" a magyar és a kelet-alpesi flóratartományok között. Ezt az átmeneti jelleget zuzmóflórája is tükrözi. Felszíne dombos, maximálisan 306 m tengerszintfeletti magassággal. Éghajlata különösen a vasi flórajárásé — a legatlantibb jellegű az országban, átlagosan 800— 900 mm-es évi csapadékkal, s nyárra (júliusra) eső csapadékmaximummal. Jelen munkámmal az a célom, hogy ennek az érdekes területnek — az eddigi adatok alapján — megismerjük zuzmóflóráját, és bepillantást nyerjünk egyes fajok ökológiai, valamint elterjedési viszonyaiba. 55
